Elhunyt a legendás magyar játékvezető, Puhl Sándor

Az 1994-es vb-döntőt és az 1997-es BL-döntőt dirigáló világhírű bíró 65 esztendős volt.

WORLD CUP USA 94 Action file photo of main referee Sandor Puhl of Hungary (R) making a call on brazilian Jorginho (L), during the final of the World Cup 94./Foto de accion de archivo del arbitro principal Sandor Puhl de Hungria (D) haciendo una llamada en contra del brasileno Jorginho (I), durante la final de la Copa del Mundo 94. MEXSPORT/DAVID LEAH (Photo by David Leah / MEXSPORT / Mexsport via AFP)

Forrás: AFP / MEXSPORT

Fotó: David Leah

Puhl Sándort, a Magyar Labdarúgó Szövetség Játékvezető Bizottságának alelnökét az MLSZ saját halottjának tekinti.

A kiemelkedő tehetségű játékvezető már fiatalon, 1984-től működött a labdarúgó NB I-ben. Világhírre a 90-es években tett szert, nemzetközi sportpályafutásának elismeréseként az IFFHS négyszer választotta a világ legjobb játékvezetőjének (1994-1997 között). Ő vezette az emlékezetes brazil–olasz világbajnoki döntőt Los Angelesben 1994-ben, és három évvel később Münchenben a Dortmund–Juventus Bajnokok Ligája-döntőt is – áll az MLSZ honlapján.

Eger és Emőd város díszpolgára, 2010 óta az MLSZ Játékvezető Bizottságának alelnöke, a hazai és nemzetközi labdarúgás megbecsülését élvezte.

Puhl Sándor 2014-ben, a vb-döntő után adott hosszabb interjút a Nemzeti Sport Online-nak, az amerikai vb-finálé húszéves évfordulója kapcsán. Arra a kérdésre, hogy milyen a jó játékvezető, a következőt válaszolta:

„A játékvezető küldetése, hogy minél jobban szórakozzon a néző. Nagyon fontos, hogy a bíróban tudatosuljon ez a fajta küldetéstudat. A bíró minden ítéletével az egyik csapatnak ad valamit, a másiktól elvesz. Mindkét csapatnak egyszerre kedvezni nem lehet, ezzel tisztában kell lenni. Egy játékvezető számára az igazán felemelő az, amikor érzi, ítéleteivel jobbá tudott tenni egy meccset. A szakma nehézsége és egyúttal legnagyobb kihívása, hogy kiugró egyéniségeket kell vezetni egységes szempontok mentén, méghozzá úgy, hogy közben meghagyja az egyéniség érvényesülési lehetőségét is. A játékvezetőkben van egy bizonyos fokú szereplési vágy, viszont csak az menjen bírónak, aki a saját egyéniségét képes irányítani, le tud mondani a maga egójáról, amikor erre szükség van” – áll a Nemzeti Sport megemlékezésében.

Családja csöndes és méltóságteljes gyászában osztozik a Magyar Labdarúgó Szövetség, egyben kéri a gyászolókat és a sajtó képviselőit, hogy tartsák tiszteletben kérésüket: nem kívánnak nyilatkozni és a legszűkebb körű temetésről később intézkednek.