2020.12.04. 09:05
Egy élet munkájának gyümölcse Apró Ferenc legújabb könyve
Szegedi épületekről, szobrokról, írásos emlékekről, temetőkről mesél Apró Ferenc várostörténész legújabb munkájában. A Szögedi holmi című kötet azonban korántsem pusztán bemutatja a napfény városának tárgyait, amelyek régmúltja napról napra jobban a feledés homályába vész. Mikszáthról anekdotázik, tréfás sírversekből szemezget, a szögedi nyelv mára kikopott kifejezéseinek értelmét kutatja.
20201118 Szeged Apró Ferenc könyvet írt Szögedi holmi címmel fotó: Kuklis István Délmagyarország DM KI
Fotó: Kuklis István
Ötvenesztendőnyi kutatómunka, a szerző szavaival élve egy élet munkája összegződik Apró Ferenc legújabb, Szögedi holmi című könyvében. A várostörténész elmondta, a kötet a tavasszal bemutatott, Szögedi arcok című műve testvérének tekinthető. – A Szögedi arcok 65 régi szegedi portréját tartalmazza. A Szögedi holmi pedig szögedi tárgyakról mesél – magyarázta.
Épületek, sírversek
A mű hét fejezete Szeged tárgyainak szinte teljes tárházát górcső alá veszi. Többek között épületeket, mint a városi széképület, a Közművelődési és a DMKE-palota vagy a Négyembörös ház. Utóbbi ma is áll a Tisza Lajos körúton, ám találó elnevezése az évtizedek során kikopott a köztudatból. Vizsgálja mások mellett Virág Benedek, Móra Ferenc és Dankó Pista szobrát. Emléktáblákat, temetőket, jellegzetes ételeket, mint a paprikás hal vagy a szögedi túrós csusza, utóbbi „bőségesen mögszórva szömivel”. Sőt a szerző még a fogadalmi templom építőiről Füssy László által írt, tréfás sírversekből is szemezget. „Rajongott a szépért meg a dupla sörér’, pompás plébániát úgy alkotott Kövér”– olvasható a napszámos-költő által Kövér főmérnök fejfájára szánt kétsoros.
Múltbeli csemegék
A kötetben korántsem a szögedi holmik puszta bemutatását tűzte célul a szerző, történetüket izgalmas ínyencségekkel fűszerezte. A helytörténet iránt érdeklődő olvasók megtudhatják többek között, milyen kínzóeszköz is volt pontosan a Ráday-bölcső, mit jelölt egykoron a mára kihalt bandahegedű kifejezés, milyen úton-módon sikerült Mikszáthnak három liter homokit nyernie egy fogadáson Szeged leghíresebb csizmájával, amelyet ő maga alkotott, továbbá hogy milyen összefüggés állt fenn a város romlása és a jegenyefák, valamint a pávák között.
– A kincs Móra könyvtárából például azért nagyon érdekes, mert Móra Ferenc köztudottan az ajándékba kapott könyveket mindig besorozta a Somogyi-könyvtár állományába. Szigethy Vilmos a legelső barátja volt, akinek édesanyjánál volt első szegedi albérlete. Szigethy megírta csodálatos, A régi Szegedből az újba című könyvét, amelyet dedikált Mórának, aki ezt kivételesen hazavitte, nem sorozta be. Olyan szerencsém volt, hogy e kötetet meg tudtam szerezni – mesélte lelkesen az író, aki Szigethy Mórának címzett dedikációját, valamint Móra könyvbemutató tárcáját is közzétette a kötetben.
Hegybe megy
Apró Ferenc a szögedi holmik közül másik személyes kedvenceként a szögedi nyelvet említette, amely elmondása alapján „van is, meg nincs is”. A kötet olvasói megtudhatják, hogy a szegedi városrészek említése mindig névelő nélkül ildomos. Továbbá, hogy még az 1960-as években is az idősebb generáció tagjai korántsem a Virágba mentek fagylaltozni, sokkal inkább a Virághhoz. Valamint, hogy egy szegedi sosem hegyre, hanem hegybe megy. Illetve, hogy egyáltalán „hogyan lehet Szeged környékén hegy? Hiszen az járja, hogy mifelénk a legmagasabb kiemelkedés a vakondtúrás” – vetődik fel a kérdés a kötetben.