2021.03.06. 12:20
Ibolya nyílik a betonban
Én régóta azt mondom, hogy az élet és a szerelem mindig utat tör magának, megállítani nem lehet. A fiú és a lány egymásra talál, a tarack felveri a betont, a falevél szélén pihenő kullancs gazdaállatra lel, az élet maga a túlélés.
Az élet egy bájos kis virág képében tört utat magának Szegeden a beton repedésében. Fotó: Sóti Judit
Fotó: Sóti Judit
Ezért küzd ez a bájos kis virág, valószínűleg ibolya, Szegeden egy ház tövének és az utca betonjának találkozásában. Látják, elég egy apró, alig látható kis rés, és máris életre kel a virág. Ilyenek a szenvedélyes kis kamasz szerelmesek is, minden fiú talál maga mellé egy lányt, és viszont.Mert ugyebár, ahogyan nagy, szabadságharcos költőnk, a szerelem után epekedő Petőfi Sándor is megmondta, A virágnak megtiltani nem lehet.
Így van ez a szerelemmel is. Lehet tiltani, de felesleges küzdelem. Szabadságra vágyik a növény és a szerelmes pár is.
A szerelem növényként szárba szökken, így lesz belőle bimbózó szerelem, amely aztán virágot bont. Hogy aztán mi lesz ezzel a virággal, az már egy másik történet. Csak remélni tudjuk, hogy valaki gondját viseli majd eme üde kis színfoltnak.
Fotó: Sóti Judit
A végére pedig jöjjön egy kis tudomány, mert minden valamire való szórakoztató cikknek manapság edukálnia is illik. Az ibolya az ibolyafélék családjának névadó és egyben legnagyobb nemzetsége mintegy négyszázötven fajjal. Megtalálható minden trópusi és szubtrópusi területen, emellett az északi és a déli mérsékelt égövbe is benyomulnak – dél felé egészen a Tűzföldig, Dél-Afrikáig és Új-Zélandig. Az Andokban megtelepedett fajok némelyike 4600 méterig is felkapaszkodik. Ha ott kibírja, nem csoda, hogy a szegedi beton sem állhatja útját.
