Nosztalgiázásra is jó a régiség

2021.03.31. 19:36

Szinte mindenről van egy kis emlék Paplukács Sándor gyűjteményében – Galéria

Ha valaki nem tudná, hogy egy társasházban hogyan tanácsos tisztítani a padlószőnyeget, annak elég felkeresnie Paplukács Sándort, aki máris meg tudja mutatni az érdeklődőnek az idevágó, nyolcvanas évek elejéről származó társasházi kézikönyvet. De akkor is jó helyen kopogtat nála az ember, ha Karlovy Vary jellegzetes ivópoharai, a csatos német sörösüvegek, a naptárak vagy netán a második világháborús képeslapok érdeklik.

Majzik Attila
Szinte mindenről van egy kis emlék Paplukács Sándor gyűjteményében – Galéria

Több ezer képeslap között könnyen megy a múltidézés. Fotó: Majzik Attila

– Kismotorszerelőként dolgoztam, érdekeltek a régi motoros dolgok. Jártam veteránbörzékre, ahol nemcsak motorokat, de más érdekes régiségeket is lehetett látni, valahonnan innen indult a gyűjtőszenvedélyem

– mesélte Paplukács Sándor.

Kisdobos síp és naptár

A szentesi házban egymást érik a különös gyűjtemények: csőrös, Karlovy Varyból származó ivópoharak, csatos német söröspalackok, mappákban gyűjtött ké­­peslapok, kártyanaptárak, le­­velezőlapok, no meg általában vett retró cuccok a hetvenes-nyolcvanas évekből, a kisdobos és úttörő felszerelésektől kezdve a hanglemezekig.

Több ezer képeslap között könnyen megy a múltidézés. Fotó: Majzik Attila

Ahogy telik az idő beszélgetés közben, úgy kerülnek elő az újabb és újabb holmik: hol egy 1900-as kiadású Mindszent története 1700–1900 című könyv, hol Szegvár 1942-es katonai térképe, hol meg egy 1927-es gépjárművezetői tanfolyam bizonyítványa kerül az asztalra, de van a holmik között egy eredeti társasházi lakáshasználati útmutató is.

– Nézegetjük, lapozgatjuk a régi dolgokat, egy-két darabhoz személyes emlékünk is fűződik. Az ivópoharakat például azután kezdtem el gyűjteni, hogy párszor jártunk Karlovy Varyban. A régi városi képeslapokon pedig azt nézzük, felismerjük-e a régmúlt épületeit, azt keressük, megvannak-e még ma is. Például az egyik képeslap a Kossuth hidat ábrázolja, azt ma már hiába keresnék, 1960-ban elbontották

– mesélte Sándor.

A gyűjtő kedvencei a Weiss Manfréd Acél- és Fémművek, később Csepel Vas- és Fémművek néven működő gyárhoz kapcsolódó relikviák, bár vannak régebbi tárgyai is, de a gyár történetét bemutató könyvre a legbüszkébb.

Szívszorító üzenetek

Régi dokumentumokból nincs hiány: több ezer képeslap között lehet lapozgatni. A tábori posta jó része a frontról érkezett, de sok a hadifogságból küldött lap is. A régies írást nehezen olvasni, de ha kibetűzi az em­­ber, akkor sorsok tárulhatnak fel előtte.

– Szívszorító tud lenni egy-egy üzenet, hogy miket írtak a katonák valahonnan Oroszországból

– többnyire csak ennyit árultak el arról, honnan küldik a lapokat – vette át a szót Brezovai­né G. Szabó Zsuzsanna, Sándor párja.Ő maga is belevágott a gyűjtésbe, miután nem volt szíve kidobni az édesanyja házában talált kártyanaptárakat.

Folyamatosan bővül

– A gyűjteményünk napról nap­ra bővül, Sándor mindig szerez valamit. Neki ez élvezet, nekem olykor teher, de azért jólesik végignézni a régi dolgokon, em­léket idézni, nosztalgiázni

– tette hozzá Zsuzsanna.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!