Összefogás és társadalmi munka: így alakult ki a mai záportározó és környéke

2021.06.23. 14:07

A vértói domb igaz története

A közelmúltban az átadott és tervezett fejlesztések kapcsán írtunk a Vértóról és környékéről. Múltidéző cikkünkben most annak jártunk utána, hogyan nyerte el a tó jelenlegi formáját, és a dombról is tudtunk meg érdekességeket.

Farkas Judit

A vértói építkezés 1983-ban, a kép olvasónk akkori lakásából készült. Fotó: Nagy Lajosné

A közelmúltban juttatott el hozzánk szegedi olvasónk, Nagy Lajosné egy 1983-as fotót, ami akkor készült, amikor a Vértó és környéke megkapta mai formáját. A Vértó korai történetével már foglalkoztunk tavaly a 110 éves a Délmagyarország sorozatunkban, az utóbbi hónapokban pedig a fejlesztésekről írt lapunk.

Most annak jártunk utána, hogyan alakult ki a ma is ismert záportározó a szánkódombbal.

Ott szákolt az összes horgász

– Jómagam voltam a Vértó földmunkaterv szerkesztője Apró Juhász János instrukciói alapján. Ő akkor vízépítő technikus-műszaki ellenőrként a CSOMIBER-nél dolgozott, én pedig a DÉLÉP Mélyépítő Üzemigazgatóságon, ahol a lakótelepek közművesítésének ütemezésével foglalkoztam, így kerültünk munkakapcsolatba 1981-ben – mesélt az előzményekről Firbás Zoltán városmérnök és térképész. – János fiatal házasként ott lakott a frissen átadott Ipoly sori 10 szintes földszintjén a feleségével, Zsuzsával. Ők vitték a társasház közös képviseletét, aktív közösségszervező tevékenységgel. Ablakukon kitekintve látták a régi Vértó elszomorító maradványát: a kiszáradt, repedezett, agyagos fenekű, lefolyástalan, elnádasodott egykori tó maradványát. A régi, egykor nagyobb tóból a vizet 1979 őszén csapolták le, amikor a Rókusi körút felől odaért a lakótelepi főgyűjtőcsatorna. A város összes horgásza ott szákolt akkor, a szárazra vetett halakat begyűjtötték.

A vértói építkezés 1983-ban, a kép olvasónk akkori lakásából készült.
Fotó: Nagy Lajosné

Költségkímélő szánkódomb

A szakembertől azt is megtudtuk: a rókusi lakótelepet már átadták 1980–81-ben. Tévhit, hogy az épületek alapozásából került föld a későbbi dombba.

A munka eredeti célja a záportározó létrehozása volt. Szükség volt egy olyan puffer víztározóra, ami átmenetileg tárolni tudja a nagy esőzések idején hirtelen felgyülemlő csapadékvizet, amit azután a városi főgyűjtőbe eresztenek. Amikor előálltak műszaki javaslatukkal, ilyen módon működő tó még nem volt sehol. Először elkészült az úgynevezett övárok a tó északi és nyugati oldalán, ez lett később a mai tó partéle. Majd miután kitermelték az egykori tó maradványából az agyagos földet, nem szállították el, hanem felhordták dombbá. – Ezt a földmunkatervet készítettem el én társadalmi munkával, fiatal üzemmérnökként. A műtárgytervezés méretezésében segített néhai mélyépítő mérnök apám is – mondta Firbás Zoltán.

Szombatonként parkosítottak

A földmunka 1982 őszén, alacsony talajvízszint idején kezdődött, a téli fagyszünet után, s 1983 nyarán fejeződött be. A Szarvasi Állami Tangazdaság munkagépei végezték, a 3 milliós költséget a városi tervosztály biztosította. A tervrajz szerint a tó vízfelülete 2,4 hektár, mélysége 1,5 méter, a tófenék és dombtető közötti szintkülönbség 8 méter. Miután elkészült a tómeder és a domb, és beleereszthették az esővizet a tóba, kiderült: egyes épületek szennyvizét is bekötötték a lakótelepi csapadékvíz-csatornába. A szennyezést később megszüntették. Ma a környék kedvelt pihenőparkja a Vértó – ennek alapjait akkori önzetlen munkájukkal teremtették meg szakemberek és a környékbeli lakók. Társadalmi munkában, szombatonként parkosítottak.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában