Gyöngyösben találták meg számításukat – Galéria

– Álmom egy tanya, állatok hada, így kezdődött. Megvettük és próbálkoztunk. Akkor még csináltuk a vállalkozásunkat, élelmiszerboltokkal foglalkoztunk 1990 óta, de már nem ment olyan jól, és elkezdtünk egy B-terven gondolkodni, ez az – mutatott körbe a Ruzsa és Zákányszék közötti tanyavilágban fekvő tanya udvarán Kardos Gábor.

A leves a kedvencük

Addig gondolkoztak, hogy megvették az elhanyagolt, lepusztult tanyát, több köbméter szemetet hordtak ki belőle, rengeteg munkával felújították. Nem egyből a gyöngyössel kezdték. – Először mindennel foglalkoztam: tartottam disznót, marhát, pró­bálkoztunk ezzel-azzal, de a gyöngyös egy érdekes sztori. Szeretjük a gyöngyöslevest, nálunk ka­rácsonykor az ünnepi menüsor elmaradhatatlan része, mindig azt főzünk. A párom kiment a piacra, vett két darab gyöngyöst és több mint tízezer forintot fizetett érte. Mondtam neki, hogy miért nem ezzel foglalkozunk, ha ennyire drága. Belevágtunk – mesélte.

A fácán és a tyúk közt félúton

Aztán azt is elmesélte Melinda és Gábor, hogy mint ilyenkor mindig, a tanulópénzt is megfizették, mert egyáltalán nem értettek a gyöngyöshöz. Sokat kérdezős­köd­tek azok­nál, akiknek már volt ta­pasztalatuk, de nyilván sok mindent elhallgattak, nehogy maguknak csináljanak konkurenciát. Saját kárukon jöttek rá sok mindenre. Háromszáz darabbal kezdték, látogatásunkkor olyan ezer körüli madár ricsajozott. Évente 5-6 ezret telepítenek négy turnusban, hogy legyen átfedés, mindig álljon készen vágóállomány egész évben, mert fontos, hogy folyamatosan ki tudják szolgálni vevőiket.

Michelin-csillagos fővárosi éttermek mellett több felső kategóriás vendéglátóipari vállalkozásnak szállítanak konyhakész gyöngyöst.

Szegedi éttermeket is megkerestek, de nem kellett nekik a gyöngytyúk, mert drágának, eladhatatlannak tartják. Azt pedig el kell ismerni, a gyöngyös felső kategóriás alapanyag, erőteljesebb, karakteresebb, mint a tyúk, mint Melinda mondta, íze a fácán és a tyúk közt van félúton.

Csibeként igényesek

Tartása nem különbözik a tyúktól, csak jóval hangosabb. Gábor azt mondta, annyira hozzászokott már ehhez a vérnyogáshoz, hogy neki már fel sem tűnik. Csibéje sokkal igényesebb, érzékenyebb mint a csirkéé. – Kényes a hőmérsékletre, a 32 fokot legalább két hétig tartani kell neki, az nem jó ha ingadozik. Könnyen pusztulnak az elején, de ha elérnek egy bizonyos kort, utána sokkal igénytelenebbek mint a tyúk, akkor már nincs velük baj – magyarázta Gábor.

Fogalmuk sem volt

A ruzsai gyöngyös rövid időn belül országos ismertségre tett szert. A Magyar Konyha magazin az év elején adta ki a 100 legjobb hazai alapanyagot bemutató kiadványát, amibe a ruzsai Kardifarm is bekerült, és amiről a tulajdonosoknak fogalmuk sem volt. – Úgy tudtuk meg, hogy felhívott minket egy vevő, én pedig mindig megkérdezem, honnan hallott rólunk, ő mondta, hogy a 100 legjobb termelő között vagyunk – mondták.

A cél a hitelesség

A kiadványban Madary Orsolya, a Magyar Konyha lapigazgatója azt írta, kötetük nemcsak alapanyagokról, hanem emberekről is szól, olyan gazdákról, akik makacsul kitartottak egy gondolat mellett, megváltoztatták a sorsunkat, és ma már csak egyetlen cél lebeg a szemük előtt: a hitelesség.

Afrikából származik

A háziasított gyöngytyúk, a köznyelvben egyszerűen csak gyöngytyúk, a sisakos gyöngytyúk faj háziasított változata, az egyetlen hagyományos házi baromfi, amely Afrikából származik. Magyarországon a gyöngytyúk a 13. században már jelen volt, elsősorban a kolostorok és a főúri vadas­kertek tartották díszmadárként. A paraszti gazdaságokban a 19. század végén terjedt el, elsősorban a Duna-Tisza közén és a Tiszántúlon.

Megtört a leves fénye

A budai várban lévő Alabárdos étterem séfje egyik alkalommal megmutatta Gábornak, hogy mit főz a tőlük származó gyöngytyúkból. – Hozott egy levest, hogy kóstoljam meg. Megfújtam, mire döbbenten rám szólt, hogy ne fújjad, mert megtöröd a fényét – mesélte Gábor.