Csengettyű nélküli túra a börzsönyi medve útjain – Fotók

Miért a Börzsöny? Mert Magyarország egyik utolsó nagy területű, egybefüggő lakatlan erdőségében kalandozni felejthetetlen élmény. A történelem során sosem hálózták be forgalmas utak, így a Börzsöny szíve, a Magas-Börzsöny megmaradt érintetlennek. Vulkanikus földtörténete miatt elüt a többi magyarországi hegységtől, egymást érik a források, gazdag patakokban, élővilága változatos és fái eléggé idősek ahhoz, hogy az ember egész túra alatt az egybefüggő, lélegző, titokzatos erdőt érezze maga körül. Egyszóval feltöltő élmény annak a túrázónak, aki nem kutyát sétáltatni, bulizni vagy quadozni kíván, hanem elmélyedni a természetben.

Tehéndelelő és Vasfazék

Börzsönyt egynapi járással átszelhetjük vagy több túrával is bejárhatjuk, s ezért megéri egy-két hetes szállást foglalni valamelyik Börzsöny-széli faluban. A mi esetünkben ez a falu Nagybörzsöny volt. Aki nem autózik, Szobig vonattal megy, onnan félórás távolsági busszal elérhet az egykori bányászfaluba. Ha csendet akarunk, hét közben keressük fel Nagybörzsönyt, mivel az ingatlanok egy részét mára pesti menekülők vették meg, ezért hétvégére a falu megtelik hangos néppel. Nagybörzsönyben kisvasútra is ülhetünk, ami nyáron péntektől vasárnapig jár. A gyerekeknek biztosan élmény lesz.

A Börzsönynek már a térképe is kalandos. Olyan beszédes nevű helyek elevenednek meg és szinte mesélnek történeteket, mint a Tilalmas-erdő, az Öreg sózó, a Hamuház, a Kőfolyás, a Fagyosasszony, az Aprólépések, a Tehéndelelő, a Széplátó-bérc, a Csörcsölye-völgy, a Kőkorsó, a Tűzkigyulladt-rét, a Haramia-lyuk, a Héjjavágó, a Nagy Vasfazék, a Rókalyukak, a Vaddisznófogó, Szívfájó-bérc, hogy csak a nyugati Börzsönyből válogassunk. Szó szerint külön túracél lehet, hogy végig látogassuk az beszédes nevű börzsönyi forrásokat, a Katalin-forrást, a Jóska-kutat, a Diós-kutat („Dijós”, ahogyan a kút 1930-as felirata írja), a Lovas-kutat, a Szépasszony-kutat, a Fagyos-kutat, a Szénégető-kutat, az Érsek-forrást és a mind között a legtalálóbb nevű Oldaltmászó-kutat.

Út a vulkán peremén

A kihagyhatatlan nyugat-börzsönyi túra egy 14 millió éves óriásvulkán kalderájának szélén visz végig. A börzsönyi vulkanikus tevékenység ennél is régebbi, de a már lekopott vulkáni kúpok fölé ekkor egy hatalmas, több mint 1 kilométer széles vulkán emelkedett, majd az idők során beroskadt.

A kalderában futó vizek észak felé kimosták a mélyedést, és így keletkezett Magyarország egyik legszebb völgye és kilátósorozata. Nyugatról a Holló-kő, kelet felől a Tátralátó Magos-tető, délről a Csóványos vagy a Nagy-Hideg-hegy. Hol a Tátráig, hol Vácig lehet ellátni, és eközben alattunk ott van az erdőborított völgy, a katlanban egymásnak felelő hollókárogás száll és messzi szirti sast láthatunk.

Ezt az utat három napra is beoszthatjuk: Perőcsényből indulva végigmehetünk a piros jelzésen a Hollókő-Kövirózsás-Várbérc-Magyar-hegy vonalon, és Nagybörzsönyből indulva a kék jelzésen a Rustok-hegy-Rózsa-hegy-Kammerhof-Nagy-Hideg-hegy-Csóványos turistaúton, majd Kemencéről indulva a zöld turistaúton indulhatunk a Godóvár-Miklós-tető-Magosfa-Csóványos irányba. Ez a rész a Börzsöny fokozottan védett területei közé tartozik, ahol nincs erdőgazdálkodás, és a turistautak is csak körbejárják. Cserében a turistajelzések festése és elhelyezése kifogástalan.

A Börzsöny erdeit a Duna-Ipoly Nemzeti Park védi, a fent említett katlanban található a Pogány-Rózsás erdőrezervátum, amely fokozott védelmet élvez. Sajnos a 2014-es jégtörés nagy pusztítást okozott a bükkösökben, ennek nyomai ma is látszanak.

A Börzsöny nyugati határán magánkézben lévő erdőrészek is vannak, legalábbis Nagybörzsönyből a Bányapuszta felé ellenszenves tiltó táblák fogadják a túrázót; egyes helyeken pedig a bolygatott talaj elkedvetlenítő csalános-parlagfüves-akácos területeket eredményezett. Ahogy azonban beljebb haladunk, úgy lélegzik fel az ember. Mára már az első világháború előtti sávos fakitermelések, majd az 1950-es évek tömeges kitermelés utáni telepítések is megnőttek annyira, hogy összefüggő bükkerdő élményét nyújtsák.

A fénylő szemű medve

A Nagy-Sas-hegyen vidám énekszó közeledik, egy hátizsákos pár férfitagja énekel, míg mellette igencsak morcos hölgy jön. A férfi hátizsákjára kellemes hangú szélcsengő is van szerelve, így a hangzás különleges, az egész jelenet pedig igen bizarr. A megfejtés az a világítószemű medve, amelynek fotója mémmé vált a nyáron, és nyomát kétszer is megtalálták a Börzsönyben. Először észak-keleten, Diósjenőnél, utoljára pedig a Börzsöny dél-nyugati felén a Koppány-nyeregben, vagyis éppen errefelé fotózták a nyomot. Hacsak nem medvetalp végű turistabottal járja valaki a vidéket, a medve a júliusi esők előtt valóban erre járhatott, és az augusztusi szederérést még meg is várhatja a Börzsönyben.

A Börzsöny élővilága Facebook-csoport szerint július 16-án a belső Börzsönyben ismét rögzítette egy kamera a börzsönyi farkast, újabban pedig egy egész vadmacska családot. Állítólag a középhangos beszélgetéstől mind a farkas, mind a medve elkerüli az embert, így átlagos természetjáró a Börzsönyben aligha találkozik velük.

Találkozhat viszont szarvasokkal és vaddisznóval, amelyek eléggé elszaporodtak. A vaddisznós kaland ilyenkor nyáron már kevésbé veszélyes, mert a malacok elszéledtek, az egyedül kóborló disznók pedig elkerülik az embert. Ha mégsem, akkor: futás! Tényleg futni kell, mivel hiába ijesztgetünk egy 100 kilós vaddisznót, sőt fára is hiába mászunk, mert állítólag megvárja, amíg leesünk (bár ennek azért eléggé urban, pontosabban forest legend íze van).

Aranyásás, módjával

A kisvasút elődje bányavasútnak épült, Nagybörzsönytől keletre több pusztuló szakasza, fordulója látszik még. A nagybörzsönyi ércesedésnél a 12. századtól aranyat, ezüstöt bányásztak, amíg a 17. században ki nem merültek a készletek. Szerencsére 1956-ban, az új kutatások után a bányászatot nem kezdték újra, így az erdő visszafoglalta, ami megilleti. A Pogány- és a Rózsa hegy aljában így is narancssárga meddőhányók láthatók az 1950-es évekből, ezekben lehet kincsek, vagyis inkább néhány milliméteres kristályok után turkálni.

A régi bányák, a Kovács-patak völgyében sorakozó Ludmilla-, Klinger- és Alsó-Rózsa-tárók részben beomlottak már, de enélkül is igen veszélyes bármilyen kutakodás. Ha a kövek nem tűnnek elég érdekesnek, gondoljunk arra, hogy 1795-ben Kitaibel Pál botanikus egy innen származó ércből különítette el a tellúr nevű kémiai elemet.

A tellúr lett az egyetlen magyar felfedezésű kémiai elem, mégis egy német vegyész adhatott neki nevet, bár nem túl sok képzelettel, mivel a tellus egyszerűen földet jelent. Lehetett volna börzsönyium , de arra meg biztosan a németek húznák fel szemöldöküket. A nyelvújítók iranynak hívták, talán szép aranyszínű gőze miatt.

Bronzkori életjelek

A börzsönyi kalandhoz az is hozzájárul, hogy az erdős hegyekben-völgyekben bányászati, gazdálkodási vagy éppen történeti emlékek vannak szétszórva. A Nagybörzsöny fölötti Rustok-hegyen (a Nagy-Hideg-hegyre induló kék négyzetet kell követni) kora bronzkori telepet tártak fel. Egy kis képzelőerővel ma is beleélhetjük magunkat a kősánc mögötti életbe.

A börzsönyi piros sávos jelzésen a Magyar-hegyen is találtak bronzkori leleteket. Ezen a vonalon a Vár-bérc nevű csúcson ma is láthatók a Salgóvár romjai. Az építmény 13. századi volt, de Luxemburgi Zsigmond király büntetésből már 1424-ben leromboltatta, így mára ide is képzelőerő kell, hogy az ember várat lásson; de megéri. Innen már nincs messze a Drégely-vár sem az északi Börzsönyben, ahol Szondi György várkapitány és várvédői életüket adták a törökökkel szembeni harcban.

A legtöbb gazdasági emlék a kisvasúthoz kapcsolódik; a síneket Nagybörzsönytől Márianosztráig felújították, de az erdőben, főleg az egykori bányászhelyeken még ott vannak a pusztuló talpfák, sínek, csúcsfordító helyek. A Börzsöny-patakon egy-egy mohos fahíd is pusztul lassan, mára már azt sem lehet kivenni, milyen célt szolgált egykor. A Bányapusztától Kemence felé a piros jelzésen egykori faszénégetés és hamuzsírkészítés nyomait is megtaláljuk, innen a Hamuház elnevezés is.

Mentsük el a rókagombát!

Ha szeretnénk bejárni néhány területet, ahová a turistautak nem jutnak el, legjobb lesz, ha GPS-alapú térképalkalmazást szerzünk be (például a Locus Map appot), amelyen követni tudjuk pozíciónkat a térképen, látszanak a szintvonalak, a turistajelzések és a főbb erdei utak is. Így nem vagyunk térerőhöz kötve (ami a Börzsönyben amúgy is csak pár helyen van), bátrabbak leszünk, de a térképes terepismeretre emellett is nagyon szükségünk lesz, nehogy túl meredek részre, patak-menti horhosokba tévedjünk, ahonnan melós lesz kikászálódni.

Aki a Börzsönyt évről-évre látogatja, tudja, hogy a különböző időszakokban más-más élmény az erdőt járni. A kora nyár ellen szól, hogy a kaszálókon sok a kullancs, az esős párás időszakok ellen pedig az, hogy a patakvölgyekből menekülni kell a bögölyök elől. A Börzsöny legszebb nyári arcát mégis a nagyobb esőzések utáni két héten mutatja. Ilyenkor friss az erdő, bővizűek a patakok, erek és források. Ilyenkor tömegesen találunk gombát is; júliusban például rókagombát. A lelőhely koordinátáit az említett applikációban érdemes elmenteni. Ha egyszer itt jártuk, úgyis vissza fogunk még térni.