A halál is az élet része

– A fogadóépületben, kiállítótérben fényképek és felajánlott, a temetkezéshez, a halálhoz köthető tárgyak sorakoznak, amelyek a kisteleki hagyományokról mesélnek. A fiatalon elhunytakat például menyasszonyi vagy vőlegényi ruhába öltöztették – kezdte a tárlatvezetést a közelmúltban át­­adott kisteleki Néprajzi Kegyeleti Témapark projektmenedzsere, Vass Rozália.

Adatok

Az évek óta megszüntetett, annak ide­­jén 1915. szeptember 4-én átadott köztemető helyén tavaly októberben startoltak a kegyeleti park munkálatai, amely tematikájában egyedülálló az országban.

A teljes büdzsé 118 millió forint volt, és a projekt ré­­­­szeként épült egy színpad a vá­sártéren. A keskeny és sekély árok­­kal megrajzolt történelmi, Nagy-Magyarország „térképen”, egyhektáros területen helyezték el tájegységek szerint a Kárpát-medencére, az ott élő népekre, néprajzi csoportokra jellemző sírjeleket. Öt eredeti – mind kisteleki, és a Kocsó-kápolnától kerültek új helyükre – mellett 31 hiteles másolat látható. A megnyitást követően már gyermekcsoport is járt a témaparkban.

– Korábban szokás volt az otthoni virrasztás, amihez hivatásos siratóasszonyokat is hívtak, majd ez áthelyeződött a megépült Kocsó-kápolná­­ba – mesélte Rózsa a fogadóépü­letként, foglalkoztatóként is szolgáló kiállítóhelyen. Ahol régi és antikolt, barnás színű fotókon szerepel többek között az egykori helyi temetési hintó – a hírek szerint megvan az eredeti, amit lehetőség szerint majd felújítanak, és akár lehetne újra azzal temetkezni –, vitrinben felajánlott tárgyak, ke­­resztek, illetve három gyászlobogó és egy lila temetési palást látható. Hozzátette: folyamatosan érkeznek újabb felajánlások, családi kegyeleti emlékek, amelyeket idővel elhelyeznek a tárlatban.

Sírjelséta

– A sírjelek között van fából, kőből és fémből készült, vallás alapján református, kálvinista, evangélikus, unitárius, katolikus és izraelita, gyermek és felnőtt egyaránt. Az anyag, például a kő, a márvány, a díszítettség és a szín árulkodik az elhunyt anyagi helyzetéről, társadalmi státuszáról, megbecsültségéről, vallásáról, illetve arról, milyen anyag volt gyakori és hozzáférhető a környéken. A sírjelek között láthatók úgynevezett gombosfák, a faragásukból kiolvasható, hogy férfi vagy nő, fiatal vagy öregebb nyugszik alatta, de a foglalkozásra is utalhatnak a minták – mesélte sétánk során Vass Rozália.

Azért keretezi árok a kegyeleti parkot, mert régebben a temetők körül is volt, és általában oda temették a gyilkosokat, a különböző bűnözőket és az öngyilkosokat, mert az nem számított megszentelt földnek.

A Heves megyei Átányról való egy gyereksír koporsóköve, amelynek alakja formázza a kis koporsót. De láthatunk még például állat, ember és csónak alakú fejfát, kávás, zsindelyes, fémíves (ezek erdélyiek), nyerges, tetejes és kalapos keresztet, egyetlen fatörzsből kifaragott sírkeresztet, szív és fejfa alakú sírkövet, láb­­fát, valamint két fából tákolt kódis (koldus) keresztet, ami a ne­­­véből adódóan a nincstelenek nyughelyét jelezte.

A halottak is élnek

Vékes Verók, szül.: 1848, megh.: 1918, Áldás poraira – áll a kisteleki kovácsoltvas kereszten. Már 103 éve elhunyt, de itt van velünk, köztünk, vagyis él. Míg erre gondoltam, Vass Rozália arról beszélt, hogy szeretnék még bővíteni a kegyeleti parkot: növényeket ül­­tetni, parkosítani, újabb sírjeleket beszerezni és elhelyezni és padokat telepíteni a sétány mellé. – Ezek főként hosszabb távú tervek és elképzelések, de az biztos, hogy folyamatosan fejlesztjük majd, hogy még többet, még érdekesebb dolgokat mesélhessen a halottkultuszról, a temetkezési szokásokról, hiszen a halál az élet része – mondta zárásként Rózsa.