2021.09.19. 16:40
Zarándoklat a halászlé Mekkájába, a bezdáni Pikec csárdába
Amikor először jártam a bezdáni Pikec csárdában, biztos voltam benne, hogy eltévedtünk. Az újszegedi Partfürdő üdülőihez hasonló, lábakon álló kis nyaralók között haladtunk, szűk utcácskákon keresztül. Végig az járt a fejemben, nem lehet, hogy ide rejtették el a környék legjobbnak tartott, egekig magasztalt halászcsárdáját.
Folyamatosan lobog. Iván szerint a halászléjük titka a fa és a tűz.
Fotó: Török János
Három évvel ezelőtt, a Szegedi Tiszai Nemzetközi Halfesztivál vasárnapi zárását követően hétfőn autóba ültünk fotóriporter kollégámmal, mert úgy döntöttünk elzarándokolunk a halászlé Mekkájába, a szerbiai Bezdánba, ahol a Pikec csárdában főzik, ha nem is a világ, de a környék legjobbnak tartott bajai jellegű halászléjét.
Nincs kapkodás
A bezdáni halászlé és az egyik előétel olyan katartikus élményt okozott, hogy azóta minden évben visszatérünk, kivéve, amikor a koronavírus miatt ez nem lehetséges, például tavaly. Hangulatos kis terasz, rusztikus épület a Duna-parton, a személyzet az egyik asztalnál dohányzik, itt nincs kapkodás, senki nem siet sehova. Az egyszerű, rövid étlap áttanulmányozása és a rendelés leadása után van időnk utánanézni a településnek és az ott készülő halászlének is.
Iván, a mester
Bezdán többségében magyarok lakta település a mai Szerbiában, a Vajdaságban, a nyugat-bácskai körzetben, Zombor községben. A csárda teraszáról átlátni Horvátországba. Hátramegyünk a konyhába, hogy beszélhessünk Ivánnal, a halfőző mesterrel.
Al-dunai módon készül
A konyha nincs túlbonyolítva. Az elektromos hagymaaprító hosszabbítóján majdnem átesünk, a készülék széken pihen. A halászlé lényege, hogy nagy tűzön lobogtatják, amitől az állaga kellemesen selymes lesz. Molnár B. Tamás írja a Bűvös Szakács című oldalán: al-dunai módon, a Dél-Bácskában szokásos gyakorlat szerint készül. A legfontosabb különbséget a bajaihoz képest a bográcsforma jelenti: míg Baja környékén a felfelé szűkülő, úgynevezett balkáni bográcsot használják, addig a dél-bácskaiak, a Balkánhoz közelebb fekvő területeken a felfelé táguló alföldi bográcsot. A felfelé szélesedő bográcsból a víz gyorsabban párolog.
A titok a fa és a tűz
A recept sincs túlbonyolítva. Iván el is árulja, a titok a tűzben és a paprikában rejlik. Meg is lepődünk a paprikagyűjteményen az asztalon, de aztán kiderül, az egyik a színe, másik az íze, harmadik a csípőssége miatt kell. A negyedik nem tudjuk, miért. – Halat főzni, abba nincs nagy tudomány, hogy tüzelsz, az a lényeg – mondja a falubeli fiatalember, aki egy évtizede főzi itt a halászlét. – Házi paprika, friss hal, és a tűz égjen alatta folyamatosan. Puhafa, vörösfűz kell hozzá – mondja.
Meglepetés
Az egyetlen meglepetést az okozza, amikor a lobogva fővés vége felé közeledve, Iván paradicsomlét önt a bográcsba. Aztán jöhet az ámulat. Minden alkalommal meglepődöm, hogy öt egyszerű hozzávaló – hal, paprika, só, víz és hagyma – és az egyik alapelem – tűz – felhasználásával ennyire komplex, gazdag, karakteres, de mégis lágy lé készül.
Paprikás kecsegéből
Mielőtt nekilátunk a halászlének, egy másik kedvencünket, az olajban pácolt halat kérjük előételnek. Előző alkalommal keszeg érkezett, most süllő volt, de nem fontos a 100 dinárt rááldozni, a keszeg is kiváló. A halászlé után halpaprikás következik, ez alkalommal kecsegéből, természetesen túrós csuszával. A bográcsos halételekből csak két adag rendelhető, de ezt egyáltalán nem bánjuk.
Fejenként egy tízes
A pácolt süllő 350, a vegyes halászlé 1000, a halpörköltek 1200 dinárba kerülnek. A halételek mellett mindenki dicsérte a dobostortát is, ez 300 dinár. Egy dinár körülbelül három forint. A végén kávéval, közben üdítővel fejenként 10 ezer forintot fizettünk, úgy, hogy nagy szégyen, de egy kevés maradt mindkét bogrács alján.