A siket közönség magyar hangja

– A jelnyelv gyakorlatilag az anyanyelvem – mondta el la­punknak Vörös Zsolt, a Szegedi Nemzeti Színház jelnyelvi tolmácsa. Szülei ugyanis hallássérültek.

– A családunkban három generáció élt együtt, így szüleimtől a jelnyelvet, nagyapámtól a hangzó nyelvet tanultam meg gyerekkoromban – részletezte.

Támasz az életben

Hivatásos tolmácsként 2007 óta tevékenykedik a megyei jel­­nyelvi tolmácsszolgálatnál.

– Csongrád-Csanád megyében hárman vagyunk, és az élet minden területén segítjük a hallássérülteket. A bevásárlásban, ügyintézésben, rendőrségen, bíróságon, lakógyűlésen vagy éppen az orvosnál – mondta. Éppen tíz évvel ezelőtt húga példáját követve kóstolt bele a színházi tolmácsolás világába, amely merőben eltért korábbi feladataitól, ám azonnal magával ragadta.

– Nagy színházba járó voltam előtte is, gyakran megfordultam a szabadtérin, érdekelt ez a világ. A fővárosban egy három hónapos képzést végeztem el, és belevágtam. Azóta a szívügyemmé vált, hogy minél több hallássérültnek közvetíthessem a színházi varázslatot – fejtette ki.

Csúnya szavak és bakik

A hétvégi Nagyon, nagyon, na­gyon sötét dolog című előadásban tekintettük meg színpadi tevékenységét, amely korántsem a jelek szimpla eljeleléséből áll.

A színészek minden rezdülését, hangulatát közvetítette.

– Ez nem parlamenti közvetítés, itt játszani kell a testtel. Át kell adni, hogy milyen hangsúllyal mondja a színész a szöveget, jó vagy rossz kedve van, éppen ironikus-e. Ezt az ar­­commal és a mozgásommal tudom közvetíteni, így mindig rengeteg a mimika. Közben na­gyon kell figyelni a ritmusra – magyarázta.

Ha több szereplő volt egyszerre a színpadon, a testével jobbra vagy balra fordulva jelezte, hogy éppen melyik beszélt, végig gondosan ügyelve, hogy a szemnek szánt poénokkor a színpadra benézve vezesse a hallássérültek tekintetét. A produkciókban a csúnya szavakat, sőt a bakikat is lefordítja.

– Természetesen a hallássérültek is tudnak csúnyán be­­szélni. Emellett előfordult, hogy egy színész az előadás végén odaszólt, hogy ne haragudjak, az egyik részt elrontotta. Mondtam, hogy sebaj, én is. A hibákat is ugyanúgy jelelem, hiszen a siketeknek és nagyothallóknak is ugyanaz jár, mint a halló nézőknek – mondta.

A zenés előadás a favorit

Az előadások elkészülte után jó esetben két hét áll rendelkezésére a felkészülésre, ám meg­esik, hogy csupán pár napja akad a szöveg megtanulására. Operán kívül minden műfajú produkciót jelelt már, minden darab más-más kihívást tartogat. Volt, hogy egy dalbetétet teljesen át kellett fogalmaznia.

– A kedvenceim a musicalek. Eddig a legnagyobb kihívás A dzsungel könyvében az Egy ma­­jomban őrlünk dal szövege volt, ami tele van szójátékokkal, és a jelnyelv vizuálisabb, mint a hangzó nyelv. Feladta a leckét, de sikerült átfogalmaznom – részletezte.

Kiemelte, hogy célközönsége kedvenc műfaja is a musical.

– A siketek és a nagyothallók is élvezik. Gondoljunk arra, mikor egy diszkóban odaállunk a hangfal mellé. Érezzük a zenét. Valahogy így érzik a hallássérültek is, átveszik a ritmust. A Valahol Európában előadásnál például Kuksi dala közben a siketek és a nagyothallók is ugyanúgy könnyeztek – magyarázta.