Kapocs a tisztek és a legénység között

Az altisztképzés másfél évszázada címmel nyílt rendhagyó tárlat az MH. 5. Bocskai Lövészdandár hódmezővásárhelyi helyőrségének nőtlen szállóján. A péntekig látogatható vándorkiállítást nyolcadik állomásként fogadta a vásárhelyi laktanya. Mint azt Tóth István ezredes elmondta, az altiszti kar feladatrendszere és hatásköre ugyan a kor követelményeihez igazodva időről-időre változik, ők jelentik a hadsereg gerincét. 

Az altiszti állomány a legénység és a tisztek közötti kapocs, viselve annak minden terhét. A kiállítás másfél évszázad, egymást követő generációk és korszakok emlékeit öleli fel. Sokan hallhattak már például a méltán híres jutasi altisztek kiemelkedő szerepéről a magyar honvédség életében. 

A Jutasi Őrmester elnevezés a Jutasi Altisztképző Intézet működése idején vált fogalommá, és még évtizedekkel az ottani altisztképzés megszűnése után is az maradt – írta a honvedelem.hu. Az igazi katona eszményének fogalma kimondva, kimondatlanul máig hat az altiszti karra. 

Csáky Károly honvédelmi miniszter 1924. május 20-án adta ki az altisztképző és nevelőintézet felállításáról szóló rendeletét, majd 1934. október elsejétől új rendszerű képzés kezdődött. A visszaemlékezések és beszámolók szerint az intézetben emberfeletti követelményekkel párosítva, katonai szaktudásban, jellemben, fellépésben, hazájához hű, feletteseinek feltétel nélkül engedelmeskedő, a parancsot végrehajtó tiszthelyetteseket formáltak, akik messze kimagaslottak a nem Jutason végzett tiszthelyettesek közül. Mélységes hazafiság és a rendkívül kemény katonai fegyelem volt, amely mögött azért emberséges odafigyelés és szeretet húzódott.

Ezek a tiszthelyettesek a fronton inkább meghaltak, de egyetlen egy katonájukat sem hagyták ott. Képesek voltak kimászni a lövészárokból sebesült társaikért. A magyar baka őbennük látta az apját – olvasható egy korabeli visszaemlékezésben.