Tollaslabda-maraton Bordányban

Péntek kora délután Kovács Péter a Tollaslabda Diákolimpia országos bajnokával, a hetedikes Sándor Annával tollasozott a bordányi sportcsarnokban. Péter ráér, nemrég ballagott el az ásotthalmi erdészeti iskolából, a Bedőből, ezért már reggel nyolckor itt volt, hogy részt vegyen az idén tizedik alkalommal megrendezett bordányi tollaslabda-maratonon. 

A résztvevők mind beírják a nevüket a kezdetek óta vezetett spirálfüzetbe. Péter volt az első. A 24 órás tollasmaraton lényege, hogy a labdának folyamatosan a levegőben kell lennie, vagyis valakinek játszani kell. 

Éjjel is ütik

A maratont reggel nyolckor az iskolások kezdték, közben délután volt egy edzés, majd 17.30-tól szombat reggel 8-ig bárki számára szabad volt a pálya.

Péter is csak enni ment haza, este jött vissza a szüleivel, de volt egy olyan forráskúti család, akik éjjel két órára jelentkeztek be a buli kedvéért. Egyébként is nagy buli a tollasmaraton Bordányban, sokan családostul érkeztek játszani. A jelenléti íven azt is feltüntetik, ki honnan jött. A környék településein kívül Békéscsabáról két-három autóval érkeznek, egyik évben volt egy Új-Zélandi résztvevő is, de érkeztek érdeklődők Budapestről is. 

Viccnek indult

Mint minden hasonló kezdeményezésnek, ennek sem hétköznapi a története. A tollaslabdát a bordányi általános iskolában, majd egész Bordányban népszerűvé tevő Bálint Lászlóné Kati néni elmesélte, hogy amikor jöttek haza a diákolimpiáról,  a gyerekek nem bírtak magukkal még a háromnapos versenyt követően sem. 

 A piactéren szokott megállni velünk a busz. Fény szűrődött a tornateremből, mire a gyerekek felkiáltottak, Kati néni, menjünk tollasozni. Három napig ütöttétek gyerekek, de mondták, hogy ők bírják. Akkor mondtam azt, hogy nektek valami maratont kellene kitalálni, mert nem bírok veletek. Ebből a viccnek szánt elszólásból jött az ötlet 

– mesélte a szervező, aki az elmúlt 24 órát a sportcsarnokban töltötte.

Húszéves jubileum

A jubileumi tizedik tollasmaraton mellett egy másik évfordulót is ünnepelnek hamarosan Bordányban. 

 Tíz évig versenyeztem a zsombói egyesületben. A sors úgy hozta, hogy bár testnevelőtanár szerettem volna lenni, nem adatott meg. A gyerekeket nagyon szeretem, a tollast is, így tudtam közel maradni ehhez a szívemhez közel álló játékhoz. Ebben az évben hatvan gyerekem van, akit tanítok és ez az a huszadik éve tollaslabda edzői pályafutásomnak, amit majd szeptemberben szeretnénk megünnepelni 

– tette hozzá Kati néni.