Sok mindenre megtanít a numizmatika

2022.08.08. 12:30

Egy érmén rajta van a történelem

Gyerekkora óta gyűjti az érméket Bede András, de mint annyi minden másban, a numizmatikában sem a mennyiség, hanem a minőség számít. A gyűjtő elmondta, az sem lényeges, hogy minél régebbi legyen egy pénzdarab: manapság római kori érméből is annyi van, mint a pelyva, így azok csak pár száz forintot érnek. A gyűjtő azt vallja, hogy érméin keresztül rengeteget tanult, az országok történelmét, gazdaságát is megismerte.

Majzik Attila

A forgalomban használt ezüstpénzeket gyűjti Bede András. Fotó: Majzik Attila

Bede András a MÁV pályamestereként is sok emberrel találkozik, de hobbijáról, a numizmatikáról valószínűleg többen ismerik. A szentesi férfi még alsó tagozatos iskolásként kezdett pénzeket gyűjteni, kamionos apja révén könnyen jutott hozzá külföldi érmékhez. Gimnazista korára elhalványult ez a szenvedély, aztán a főiskolai elfoglaltságok, majd a lakásvásárlás és a családalapítás teljesen a háttérbe szorította az érmegyűjtést.

Körülbelül tíz éve kezdett újra pénzekkel foglalkozni, amikor a nagyobbik fia is belekóstolt a numizmatikába. A mai napig áldja magát azért, hogy – bár többször felvetődött benne a gondolat – fiatal családosként a legnehezebb időkben sem adta el a gyűjteményét.

Neki aranyat ér az ezüst

– Eleinte mindenféle pénzt gyűjt az ember, de aztán egy idő után rááll valamire, szakosodik. A legtöbb magyarországi gyűjtő Ferenc József korának, a,,boldog békeidők" éveinek pénzeit gyűjti. Engem a világ forgalmi ezüstpénzei érdekelnek leginkább. Nem baj, ha kopottas, ha sérült: ez a bizonyossága annak, hogy elődeink ezüsttel is fizettek – mesélte a gyűjtő.

Bede András azt is elmondta, hogy ebben a hobbiban sem a mennyiség, hanem a minőség a lényeg. – Ha azt mondom, több tízezer darab érmém van, az nem mond semmit. A kifejezetten szép és értékes darabok száma csupán néhány száz. Az érmék kora sem számít sokat önmagában: hiába körülbelül 2000 éves egy pénzdarab, mivel nagyon sok római kori érme lelhető fel, a többségük csupán pár száz forintot ér – árulta el Bede András.

A numizmatikus azt is hozzátette, könnyelműség lenne otthon őrizgetni az értékesebb darabokat: mint a legtöbb gyűjtő, az értékesebbeket banki széfben tartja, csak a „tömegáru” van nála otthon dobozokban és lapozható albumokban.

Az az emlékezetes kétszázas

Mivel András azokat az ezüstpénzeket gyűjti, amikkel valaha fizettek, ezért elkerülhetetlenül szóba kerül köztünk a kilencvenes években kiadott magyar kétszáz forintos is.

– Kevesen tudják, hogy Magyarország volt az egyik utolsó ország a világon, ahol ezüst pénzekkel lehetett fizetni a hétköznapokban. A szocialista országok a szovjet bevonulás után nem vertek ezüstpénzt, nyugatról a ’60-as, ’70-es években tűnt el, a híres német ezüst öt márkás volt az utolsó 1974-ben. Aztán 1992-ben Magyarországon adtak ki ezüstpénzt, épp Mexikóval egy időben. Az inflációt akarták megfogni ezzel, mutatni, hogy a forintnak van értéke. A híres ezüst kétszázas mára kultikussá vált: sok háztartásban van még ebből az érméből, aki tehette, eltett belőle – sztorizott a gyűjtő.

Reneszánsza van

Úgy látja, mintha újra divat lenne a régi pénzek gyűjtése: ezt tapasztalja, amikor a szentesi vagy a vásárhelyi piacon érméket és bankjegyeket árul. – Ez jó hír, főleg amikor gyerekek kezdik el a gyűjtést, mert öröm látni, ha van utánpótlás. A numizmatika sok dologra megtanít: a takarékoskodáson felül megismerhető a fémismeret és az országok története is – minden érmén rajta van a történelem – vallja a gyűjtő.

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában