Huszonhét évesen veszítette el a látását, mégsem omlott össze

SzegedPintér Norbert igazi művészember. Amellett, hogy tanít, egy zenekarban basszusgitározik, zenéket szerez, szabadidejében pedig fest. Mindez akár teljesen átlagos dolog is lehetne, csakhogy ő vakon éli a mindennapjait. Néhány éve vesztette el a szeme világát, azonban elhatározta, hogy így is megpróbál teljes értékű életet élni. 

Minden egy lézeres korrekcióval kezdődött 

A művészet már fiatal korától kezdve a vajdasági fiatalember életének része volt. Zeneszeretetét a néptáncnak köszönheti, amit óvodás kora óta tanult. – Aztán persze ahogy lenni szokott, beütött a rocksztárkorszak, így elkezdtem gitározni – mesélte. De kézügyességét is fiatal korától kezdve kamatoztatta: általános iskolában például Pokémonokat rajzolt, a képeket eladta, és abból vásárolt magának fagyit. Később kezdett el komolyabban festeni, és kipróbálta a tetoválást is, abban is azonban el­­sősorban a művészeti vo­­nal érdekel­­te. Természetesen mindezekre csak hobbiként tekintett. Programozásból szerezte meg első diplomáját Szerbiában, majd elvégezte a tanítóképzőt is alap-, majd mesterszakon. – Rájöttem, hogy jobban szeretek emberekkel foglalkozni, ezért tanító bácsiként kezdtem el dolgozni – mondta. 

Norbert elsős kora óta sze­müveges volt, de sosem küzdött erős látásromlással. Egyedüli problémája az volt, hogy szürkületben rosszul lá­tott. – A gondok, azt hiszem, ott kezdődtek, hogy Szabadkán elvégeztettem egy lézeres szemműtétet. Ennek célja nem a látásjavítás volt, csak a retina szélét igazították meg. Az operáció után azonban begyulladt a szemem, így szteroidokat kellett szednem, ami viszont szürkehályogot okozott. A problémát sajnos sokáig nem kezelték, így a zöldhályog is kialakult, ami viszont már köztudottan sorvasztja a látóideget – beszélt kálváriájának kezdetéről. 

Tizenhárom operációt követően vakult meg 

A fiatalember kezelését végül Szegeden folytatták, ahova egy párkapcsolata miatt költözött. – Összesen 13 operációm volt, előfordult, hogy egy hónapban négyszer is betoltak a műtőbe. Mégis előbb az egyik, majd a másik szememre is megvakultam. Nagyjából 27 éves voltam, amikor teljesen elveszítettem a látásomat – beszélt az életét gyökeresen megváltoztató eseményekről. Norbi egy idő után tudta, milyen sors vár rá, és mint elmondta, testileg és lelkileg is próbált erre felkészülni. Ez azonban természetesen lehetetlen. 

Okoseszközökkel kitárul a világ 

– A fogyatékossággal élőknek sokkal nehezebb a megélhetésük, mint az egészséges embereknek, így elsősorban arra koncentráltam, hogy minél több lábon tudjak majd állni. A tanítás volt a legkézenfekvőbb pénzkereseti forrás, már vakon egy évig dolgoztam is egy iskolában másodállásban. Közben azonban kaptam egy másik állásajánlatot: a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének lettem a távszemmentora. Lényegében ez is ta­nítás: vakokat segítek annak az elsajátításában, hogyan használják az okoseszközöket. Bár ma már rengeteg lehetőségük van a látásukat veszített embereknek, azért ezeket nem olyan egyszerű használni. Én ráadásul főleg idősekkel foglalkozom, akiknek látóként is ez kihívást jelent. De érdemes megtanulni, mert hihetetlenül kitárul velük a világ. A telefon például beszkenneli és felolvassa még a papíralapú dokumentumokat is, vásárláskor pedig elég beolvasni a termékek QR-kódját, azokon ugyanis minden információ megtalálható. Én például nem is tanultam meg a Braille-írást, mert a technika fejlődésének köszönhetően tulajdonképpen feleslegessé vált – mesélte. 

Nem azért alkot, hogy bizonyítson 

Az első sokk után Norbi elhatározta, hogy a festést is folytatja. – Nem azért, hogy bebizonyítsam, hogy vakon sem lehetetlen, egyszerűen csak szükségem volt rá – magyarázta. Mint mesélte, mivel korábban látott, számára ez sokkal könnyebb feladat, hiszen el tudja képzelni, mit szeretne megvalósítani a papíron vagy a vásznon. – Persze valószínűleg teljesen másképp néznek ki ezek az alkotások, mint ahogyan a fejemben léteznek. Érdekes lenne egyszer összehasonlítani a kettőt – mosolygott. A kivitelezés nyilvánvalóan most sokkal nehezebb, mint korábban, erre különféle technikákat talált ki. Volt, hogy x-y tengelyt készített, és azzal osztotta fel, mi hova kerüljön a képen, és olyan is, amikor matricákat ragasztott bizonyos területekre, így határolva be, milyen motívumot hova fessen. Másik kedves hobbijáról, a zenélésről sem mondott le: számítógépen zenét szerez, zenetanárként fo­­gad magántanítványokat, és basszusgitározik is. – Nagy vágyam most, hogy a Manna dala együttessel, amellyel el­kezdtünk koncertezni, komolyabb ismertséget szerezzünk – tette hozzá. 

Azzal, hogy Norbi fiatal felnőttként megvakult, teljesen más készségeket kellett elkezdenie használni, mint korábban. – A memóriára van talán a legnagyobb szükségük a lá­tássérült embereknek, hiszen a tájékozódásban ez elengedhetetlen. Tulajdonképpen egy GPS-koordinátát kell fejben működtetni, hogy a különböző útvonalak ne okozzanak problémát. Nekem a közlekedést volt a legnehezebb megtanulnom, főleg mert a körülmények itt mindig változnak. Ehhez egyébként a kifinomult hallás is elengedhetetlen, hiszen a visszaverődő hangokból pél­dául érzékelhető, hogy fal vagy épület van-e a közelben. Ez egy nagyon érdekes tudás, egy látó embernek például erre egyáltalán nincs szüksége – magyarázta. 

Tragédiájában is a pozitívumokat keresi 

Norbi saját állapotával kapcsolatosan úgy fogalmazott: bár tény, hogy így tudja azt is, hogy mit veszített, inkább szerencsésnek tartja magát, hogy egy ideig látott. Így ugyanis például tud vizualizálni. – Ennek köszönhetően moziba is járok, de a barátnőmmel együtt alakítottuk ki a lakásunkat is, ahova beköltöztünk. Nekem, bár nem látok, fontos a természetközelség, így az színekben és berendezési tárgyakban is visszaköszön az otthonunkban – mesélte. De hálás azért is, hogy tudott még diplomákat szerezni, mostani állapotát pedig szintén igyekszik úgy feldogozni, hogy ezáltal új dolgokat tanulhat. – A telefonom felolvasási sebességét például fokozatosan emeltem, egészen addig, hogy most már elértem a száz százalékot. Bár a legtöbb ember semmit nem ért belőle, nekem ráállt a fülem, és így sokkal gyorsabban tudom kezelni az okoseszközöket. A Trónok Harca öt kötetének mintegy 5000 oldalát pedig például 1 hét alatt elolvastam. Ha ezt a képességet látó koromban fejlesztem ki, biztos, hogy így tanultam volna – mesélte. De előnyként nevezte meg, hogy a vakok és gyengénlátók könyvtárából ingyen tölthet le rengeteg könyvet, illetve azt is, hogy neki megengedik, hogy a múzeumban megtapogassa a tárgyakat. 

A Jónak lenni jó egyik reklámarca 

– Ki más mondhatja el, hogy egy T-Rex lábujját megfoghatta? – nevetett, majd hozzátette: neki valóban jólesik időnként ebből a témából viccet csinálni. – Kár lenne ráállni arra a vonalra, hogy vak vagyok, emberek, sajnáljatok. Sokkal jobb, ha az ilyen sorsokból mások azt látják, hogy a sérültek is tudnak értékes tagjai lenni a társadalomnak. Örülök, ha az embereket ez érdekli belőlem, és nem az, hogyan tudtam ezt a tragédiát feldolgozni – zárta gondolatait Pintér Norbert, akit a közeljövőben a Jónak lenni jó című kampány egyik reklámarcaként láthatunk majd.