2023.01.31. 21:45
Magányos pálinkás üveg
Azt már megszoktam, megszokhattuk – sajnos –, hogy például Szegeden a dohányboltok, a kisebb élelmiszer üzletek, a "garázsboltok" környékén láthatunk eldobott feles vagy négycentes üvegeket – a tisztaság, a környezetvédelem "nagy örömére".
Magára hagyott, de nem a földön heverő üveg Balástyán, mézes barackpálinka volt benne. Fotó: Imre Péter
De azt is tudhatjuk, ha máshonnan nem, elbeszélésekből, hogy ezeknek pici flaskáknak csakis addig van értékük, míg akár egyetlen csepp nedűt is tartalmaznak. Utána szemétté válnak, de nem a kukában, hanem a földön, a járdán fejezik be pályafutásukat. És jöhet a következő, hasonló sorsra váró üveg a pálinkával, vodkával, keserű likőrrel, és még sorolhatnánk.
Ez az általános. Balástyán is felfedeztem az árokban pihenő, üvegből és műanyagból készülteket, de egy az oszlopon állt – lehet, hogy még most is ott van –, és várakozott magányosan. A címke elárulta, egykori tulajdonosa a mézes barackpálinkát kedvelte, azt itta egy húzóra vagy kortyolgatva. És miután felmelegítette a belsejét és kicsit módosította a tudatát, pár másodperces ismerősét nem dobta el, hanem a már említett oszlopra helyezte. Így kiemelkedik a többi közül – legalább fél méterrel –, de magányos, nem tudja senkinek sem elmesélni, milyen volt az a férfi (jóval kisebb eséllyel nő), aki őt választotta társnak, még ha igen rövid időre is. Lehet, a fogyasztó is magányos, vagy csak munka utáni, napvégi „jutalom” volt a mézes barackos.
Ezt nem tudjuk meg. De az biztos, ha a kis üveg a földön heverne, észre sem vennénk, nem tudnánk magányáról. Így viszont szinte kiabált az oszlop tetejéről, hogy észrevegyék. Pár másodpercig, amíg lefényképeztem, újra társaságot kapott.