Nagy nap van az ablakban

Éppen bagolylesről (amik ezúttal azok voltak, amiknek látszottak) tartottunk visszafelé a munkahelyünkre Török Jánossal, amikor a fotós azt mondta: ezt figyeld, Suki! Szóval ez az egész az ő hibája, ezt már így elöljáróban meg szerettem volna jegyezni, a miheztartás végett. Először nem tudtam, mire gondol, vagy mit vett észre, nekem semmi sem tűnt fel. Mondjuk szemüveget kéne cserélni, de ez most mindegy. Szóval nagy nehezen rájöttem, hogy a pirosnál előttünk megálló autó, vagyis annak a kalaptartója hozta lázba. A látvány azt hiszem, magáért beszél. Én színtévesztő vagyok, úgyhogy csak megtippelni tudom, hogy rózsaszínben vagy lilában pompázik az összeállítás a kocsi hátsó ablakában, amit szerintem simán megvennének sok pénzért valamilyen modern művészeti aukción. Úgy gondolom, hogy az apró gömböcskék nem teljesen illenek a képbe, de a mű többi része gyakorlatilag tökéletes. Minden benne van, ami a jókedvű elinduláshoz kell, arról pedig nem is beszélve, hogy nem csak mi, hanem mindenki a csodájára jár, amikor megáll a kocsi és közelebbről is meg lehet nézni az összeállítást. Sajnos – ahogy mondtam – mi kocsiból láttuk, de ha esetleg magára ismer olvasóink között a tulajdonos, szívesen meghallgatom, hogy mi a története az alkotásnak, csak keressen az újságnál.