Sült pisztráng hekkből

Ebben a kiváló receptben minden benne van, amitől a magyar vendéglátás olyan, amilyen és amiért a magyar gasztronómia még mindig ott tart, ahol. Tragikus, amikor a magyar konyha amúgy egyre tündöklő szövete alól felfeslik a valóság.

Egy jó ideje őrzöm már ezt a remek receptet és őszintén megmondom, már nem is emlékszem, honnan, melyik lapból vágtam ki, de nem is ez a lényeg. A lényeg az, hogy ezt így egyáltalán le merte közölni egy lap. Ha valaki nem látná elolvasni, a sült pisztráng receptje így kezdődik: hozzávalók: 800 gramm hekk.

De nézzük a jó oldalát, legalább vette a fáradtságot és hekket írt, nem pangasiust. Egyébként egyik hallal sincs semmi bajom, a hekk pont a kedvencem, havonta egyszer eszek egyet a Mars téri Irén csarnokban, de azért talán mégsem kellene a pisztrángot helyettesíteni vele. Megértem én, hogy a mai, infláció-sújtotta világunkban spórolni kell, de akkor írja oda a címbe, hogy sült hekk és kész. 

Még abban reménykedek, hogy ez valamiféle nyomdahiba, egy sajnálatos szerkesztői, vagy tördelői baki. Mert ha belegondolok abba, hogy ezt a receptet valaki komolyan gondolta, akkor rettenetesen elszomorodok. Ha pedig szomorú vagyok, eszek. Most csak a kérdés, hogy hekket, vagy pisztrángot egyek? Esetleg sült pisztrángot hekkből?