A Holdbuborék-fújó kémény meséje

Egyszer volt, hol nem volt, egy öreg kémény, aki mindig arról álmodott, hogy valami különlegeset tehet a világért. A háztetőn üldögélve sok éjszakán át figyelte a Holdat, és sóhajtozott: „Bárcsak én is olyan gyönyörű, ragyogó lehetnék, mint te!” A Hold meghallotta a kémény vágyát, és egy éjszaka ajándékot adott neki. Pontosan a kémény fölé lebegett, és így a magányos, öreg kémény egy tökéletes Holdbuborékot fújt ki magából. Az égbolt ragyogott, az emberek elcsodálkoztak. Aztán megérkezett a fotós, aki felnézett, és a kémény fölött ragyogó Holdat látva mosolygott, majd fényképezett egyet. Egy kattintás, és a hétköznapi kémény meg a megszokott Hold varázslatos látvánnyá változott. 

Az öreg kémény álma és a Hold ajándéka nemcsak egy mese, hanem üzenet is: a legegyszerűbb dolgokban is lehet varázslat, ha valaki észreveszi. A kémény és a Hold találkozása tökéletes példája annak, hogy egy pillanat miként válhat időtlenné.

Az életben is ennyi kell: észrevenni az apró szépségeket, azokat az apró csodákat, amelyek ott vannak körülöttünk mindenhol, ha nyitott szemmel járunk. Néha egy pillantás az égboltra, vagy egy váratlanul tökéletes tünemény is elég ahhoz, hogy boldogabbá tegyük a napunkat. Az apró örömök adják az élet igazi szépségét, épp úgy, ahogy egy hétköznapi kémény is lehet a varázslat színtere, ha valaki meglátja benne a csodát.