Dunántúli srácok vödörrel öntik le a szegedi lányokat, akik ezt imádják

Locsolkodás másként. Dunántúli víz, alföldi lányok – négy fiatal arra készül, hogy nyakon öntse az alföldi lányokat, nőket és asszonyokat. 

Locsolkodás dunántúli elixírrel 

A Dunántúlról érkeznek, hogy jól meglocsolják az alföldi lányokat. Négy fiatal srác fejébe vette, hogy ők bizony a dunántúli élet vizével öntenék nyakon a szegedi és környékbeli fiatal lányokat, nőket és asszonyokat. Lányok, vigyázzatok, mert – ahogyan a fiúktól megtudtuk – a dunántúli víz 10 fokkal hidegebb! Mindegyikük valahogyan kötődik a térséghez, a gyökerek innen eredeznek: kinek a dédmamája, kinek az édesapja származik e helyről, van, aki pedig tősgyökeres szegedi. A fiúk szerint az itteni emberek sokkal befogadóbbak és vidámabbak, nem fogják kinézni őket, ha egy láda szódavízzel állítanak be a város Széchenyi terére. Ugyanis rengetegen jelentkeztek önkéntesen arra, hogy csuromvizesek legyenek. Húsvét hétfőn a Széchenyi téren lesz majd a kollektív locsolkodás.

– Iszonyatosan sokan írtak, hogy szeretnék, ha meglocsolnánk őket, így azt találtuk ki, hogy őket délelőtt 11 órakor várjuk a Széchenyi téren, IV. Béla lovasszobra előtt egy közös, betyáros szavalással és locsolással – mesélték.

A fiúk merészen úgy gondolták, hogy biciklivel érkeznek, de a számításaikat néhány tényező átírta. Vasárnap érkeznek majd, ugyanis locsolkodás előtt erőt kell gyűjteni. Aznap még hivatalosak Gizi mamához egy jó hagyományos ebédre, Kiskundorozsmára, na meg persze egy finom házi pálinkára. A fiúk már ráuntak a megszokottá vált veszprémi locsolókörmenetre, így merült fel egy teljesen új helyszín ötlete, egyéb opcióban már nem is gondolkodtak.

–  Másnap a tervek szerint reggel ötkor kelünk, felpattanunk a bringákra, és áttekerünk a szembe szomszéd lányhoz, ott kezdjük a locsolást, majd ajánlások mentén megyünk tovább. Általában – ha ismerősöknél járunk – minden leányzónak személyre szóló versikét írunk: néhol aranyosabbat, néhol kicsit pajzánabbat, majd jöhet a locsolás –  tudtuk meg tőlük. 

Rózsavízre, kölnire és egy jó nagy adag hideg vízre lehet majd számítani tőlük. Cserébe nem várnak sokat, csupán ételt és italt – de piros tojást mindenképp!

– Örülünk az ételnek-italnak is, de fontos, hogy piros tojást is gyűjtsünk, ugyanis azt majd le kell gurítanunk a domboldalról, amit szintén nehéz lesz megtalálni az Alföldön – mesélte nevetve Péter a baráti társaságból.

Ne csak locsolkodni, piálni és verset olvasni menjünk, hanem éljük át ennek a belső jelentését is – az ünnepet, barátságot, vidámságot, és a nők felé érzett tiszteletet, szeretetet. A hagyományaink nem véletlenül születtek meg: azért fontos őket megtartani, hogy a mindennapi társadalmi életben ne veszítsük el azokat az alapvető morális és erkölcsi értékeket, amelyekre az ilyen és hasonló ünnepek emlékeztetnek minket – tudtuk meg tőlük.