Piac, közlekedés és börtön egy helyen: a szegedi Mars tér évszázados története, ahogy még talán sosem olvastad

A Mars tér története nem lenne az igazi a fontos szereplői nélkül, hiszen kereskedők, buszok, katonák és rabok is alakították a történéseket. A piac pezsgő világát jól visszaadja egy 2006-os visszaemlékezés a Délmagyarország hasábjairól:

„Még hogy egy forint? Jó, hogy nem mindjárt kettőért kínálja ezt a hitvány kis tojást! Ez magának káposzta? Még a verébnek is nagyobb feje van! Aztán a fokhagymát le ne sajnálja a lángosról, ha már ily picinyke tésztából nyújtotta.”

Ez a pár sor tökéletesen megidézi az 1960-as évek Mars terének élő, illatokkal, színekkel, alkudozással teli hangulatát.

A kereskedelem születése

Szeged kereskedelmi jelentősége már az ókorban kialakult. A Tisza és Maros összefolyásánál fekvő település fontos csomópont volt a rómaiak idején is: Partiscum néven ismerték. Az Aranybulla 1222-ben már kizárólagos sóraktárként említi Szegedet. A középkorban vásárok pezsdítették fel a város életét. 1433-ban egy utazó, Bertrandon de la Brocquiére így írta le a helyi vásárt:

„Nagy bőség van itt mindenféle élelemből, különösképpen halból... Ebben a városban bőségesen vannak eladó lovak, és érdekes látvány, ahogyan ezeket zabolázzák és szelidítik…”

A Mars tér története: a felemelkedés

A város központi vásártere eredetileg a mai Széchenyi téren működött, de a 19. században a város szélén elterülő Mars tér is vásárok színhelyévé vált. Először főként jószágpiacként működött, majd a termény- és árupiac is fejlődni kezdett. A környező tanyák termelői szekereikről árulták áruikat.

A Mars tér „szegények piacának” is nevezett helyszíne nemcsak az árusításról szólt, hanem a vásári mutatványosok szórakoztatásáról is. A tér gyors fejlődését azonban az 1879-es nagy árvíz megtörte. Az ezt követő újjáépítés során modern, polgárias városkép született meg Szegeden, körutakkal, sugárutakkal és rendezett városrészekkel.

A tér bővülése: iskola, laktanya, börtön

A Mars tér környékére a 19. század végére komoly közintézmények költöztek: honvédségi laktanya, ipariskola és börtön.

Az ipari iskola elődje az 1896-ban megnyílt fa- és fémipari szakiskola volt, amely később, 1960-ban az egyetem Mérnöki Karának otthont adott.

A tér másik jellegzetes épülete a hírhedt Csillagbörtön, amelyet 1885-ben adtak át. A börtön modern elrendezését és kényelmét Jókai Mór is megdicsérte:

„...mindenről gondoskodva van. Légfűtés a zárkákban, fekvőhely, rendes öltözet, meleg étel... Minden tökéletes ezen az aszteroidon.”

A Csillagbörtön híres rabjai között volt Kádár János, Rákosi Mátyás és Szálasi Ferenc is.

A közlekedés térhódítása

A Mars tér nemcsak a piacnak adott helyet: az 1950-es évektől a városi autó- és buszforgalom is itt összpontosult. A zsúfolt belvárosi buszmegállók kiváltására az 1960-as évek elején döntöttek úgy, hogy a Mars téren építik meg az új buszpályaudvart. Bár sokan aggódtak a zsúfoltság miatt, végül 1963-ra elkészült Dianóczky János modern, ipszilon alakú, belső peronos buszállomása.

A szegedi Mars téri buszpályaudvar mintájára két évvel később Miskolcon is hasonló állomás épült.

A piac átalakulása

A Mars tér piacának forgalma a 20. század közepére hatalmasra nőtt. 1950-től már mezőgazdasági kiállításokat is rendeztek itt. A városvezetés hamar felismerte: szükség van egy korszerű vásárcsarnokra. A sokáig ideiglenes bódék, sátrak és autóról árusító gazdák képe egészen a 1990-es évekig meghatározta a teret.

Végül 1996-ban kiírták a Mars tér rendezésére a tervpályázatot. Vesmás Péter tervei alapján egy téglaarchitektúrás, korszerű csarnokrendszer jött létre, amelyhez modern közpark és új parkolórendszer is társult. A fejlesztések révén a piac megőrizte pezsgő hangulatát, miközben kényelmesebb környezetet biztosított az árusoknak és a vásárlóknak.

Szeged éléskamrája és közlekedési központja

Bár az idők során sokat változott, a Mars tér a mai napig Szeged egyik legfontosabb találkozási pontja maradt. A piac színes kínálata, a buszpályaudvar nyüzsgése és a történelmi emlékek együtt adják azt az egyedi hangulatot, amit csak itt lehet érezni írja az Építészfórum a honlapján.