Kardokkal csaptak össze Klebelsberg-telepen, szerencsére sérülés nélkül megúszták a vikingek – galériával, videóval

Vikingek szállták meg a Klebelsberg-telepet: sisakban, karddal, füstölgő bográccsal. A 9. és 11. század világát idézte meg a Hősök Kapuja Hagyományőrző Baráti Kör – korhű öltözetekkel, életlen, de súlyos fegyverekkel és bográcsban rotyogó, ezeréves ihletésű ételekkel. Nem a száraz tankönyvből, hanem testközelből ismerhettük meg a harcos északi népet. A Viking Majálison érezhettük a kardok súlyát és erejét, tanúi lehettünk az összecsapások feszültségének, megízlelhettük, mit ettek a vikingek egykoron.

Viking Majális Szegeden 

Bár a vikingek pontos receptjei nem maradtak fenn, azt jól tudjuk, milyen alapanyagokat használtak. Ételeik alapját leggyakrabban sertés-, marha- és csirkehús adta, melyeket ízesítéshez olyan fűszerekkel dobtak fel, mint a lestyán, a borsikafű, a zsálya vagy épp a borókabogyó. A vikingek öltözete attól függött, hogy melyik társadalmi réteghez tartoztak: gyapjúból készült tunika, ing, szűkebb szárú nadrág, lábtekerő, bőrcipő, kiskés és tarsoly a derékon. Fejen pedig a normannokra jellemző nemezelt sapka – mesélte nekünk Tóth László szervező. 

A szegedi vikingek, akik nemcsak lakomáznak, hanem erejüket is próbára teszik a Klebelsberg-telepi Viking Majálison. A vívóversenyen csatakiáltásokkal és pajzshoz csapott karddal buzdították egymást, miközben életlen fegyverekkel küzdöttek meg – a játékos viadal azonban így sem volt veszélytelen: egy-egy ütés bizony így is érezhetően csattant, fájdalmat okozhat a harcosnak, ha nincs megfelelő védőöltözetben. Nem akarjuk megölni, sem megsebesíteni egymást – mondta nevetve László. A versenyt egy 16 évvel ezelőtt elhunyt hagyományőrző társuk emlékére rendezték, tisztelegve a harcos szellem és a közösség iránti elkötelezettsége előtt. Itt csak a legügyesebb maradhatott talpon, a bajnokot pajzsra emelték. A bajnok jutalma nem más, mint az összes nevezési díjként összegyűjtött sör, amely méltó díj a karddal kivívott győzelemért.

A Viking Majális azonban nem csupán a harcokról és a lakomákról szólt: a szervezők célja az volt, hogy élővé tegyék a történelmet. Az élményalapú hagyományőrzés segítségével minden korosztály testközelből ismerhette meg a több mint ezer évvel ezelőtti mindennapokat.