Szardínia vagy a semmi, hogy pihenheti ki magát legjobban az ember?

Nyár van. Ezzel a megállapítással gondolom, nem leptem meg senkit. Erről az évszakról általában nem a munka, hanem az utazás, a kirándulás, a nyaralás és a pihenés jut az eszünkbe. Időzítjük a szabadságot, szállást foglalunk, utak és utazások között válogatunk, félretesszük az erre szánt pénzt, vásárolunk, csomagolunk. Egyik kollégám a közelmúltban Szardínián járt, ott fésülgette idegszálait. De legjobban a semmi pihentet – tapasztalatból tudom.

Lazítás, nyaralás

Magam is készülök Gyulára – már többször fárasztottam azzal olvasóinkat, hogy ez az egyik kedvenc városom –, pár napig lazítok ott. Különösebb programot nem tervezek, mindent a véletlenre, a kedvemre bízok. Elképzelhető, hogy lesz olyan nap, amikor ki sem mozdulok a vendégházból: olvasok és beszélgetek barátommal és szállásadómmal, Solymosi Rudolffal, vagy leülök a közeli, a vár előtti téren egy padra, és ahogy ezt mondani szoktuk, „nézek ki a fejemből”. Utóbbit már többször átéltem. Volt, hogy Szentesen telepedtem le egy padra, karjaimat kinyújtóztattam a támlán, becsuktam a szemem, hallgattam a madarak beszélgetését, és nem gondoltam semmire. Máskor Szeged-Gyálaréten éltem át hasonlót – azt hiszem, ősz vagy tél lehetett –, a buszmegállóban szintén a madarak csevegése, csivitelése kapcsolt ki, fokozatosan szállt le az est, és a szárnyasok elhallgattak. Csend lett és sötét. Ha létezik ilyen, ez az abszolút semmi, az abszolút pihenés.

Semmi

Erre is készülök, bár ez rossz „taktika”, mert a semmire nem lehet készülni. Az utolér bennünket és megtörténik. Ráhangolódni azonban lehet. Tanácsolom és kívánom mindenkinek, hogy legyen része benne, bárhová utazik és bárhol nyaral. Mert valóban – a buta, elcsépelt, de igaz szófordulattal élve –, a semmi olykor valami, akár az elérhető legtöbb. És szükségünk van rá, hogy teljesen kipihenhessük magunkat.