A Tiszában fürdésnek komoly hagyománya van, Szeged természetes strandjának elfeledett története

Újra megnyílt a szegediek kedvenc szabadstrandja a Lapos. Idén nagyon sok újítással nyitotta meg kapuit ez az ikonikus hely most összeszedtük, hogy régen miként mártóztak meg a szegediek a Tiszában.

Sok éven keresztül fürdöttek a Tiszában a szegediek

Szeged gazdag fürdőkultúrája évszázadokra nyúlik vissza, azonban a városban nemcsak a klasszikus termálfürdők és uszodák kaptak szerepet, hanem a természetes fürdőhelyek is. A szegedi fürdőkultúra egyik legérdekesebb, mára szinte feledésbe merült fejezete a Tiszában való fürdés hagyománya. Ennek története a 19. század elejéig nyúlik vissza, amikor a város még sokkal közelebb élt a folyóhoz, és a szabadtéri fürdés természetes része volt a mindennapoknak. Az 1960-as és 70-es években a szabadtéri fürdőzés igazi aranykorát élte. A város fiatalsága ide járt napozni, labdázni, fürdeni vagy társas életet élni. A Tisza partján meghúzódó strandok gyakran adtak otthont táncos, zenés eseményeknek is. A gyerekek gumimatracon úsztak be a Tiszába, míg a szülők a fák árnyékából figyelték őket. Bár a partszakasz nem volt hivatalosan kijelölt strand, mégis sokan tanultak meg itt úszni. A folyó ugyanakkor nem volt veszélytelen: áradások, erős sodrás, vízmélység-ingadozás és időnkénti vízszennyezés miatt több haláleset is történt. Ezek hatására a városi hatóságok egyre szigorúbb szabályokat vezettek be, és egyre inkább ösztönözték a zárt, mesterséges fürdők használatát.  A 2000-es években ismét felfedezte magának a fiatalabb generáció a szabadtéri fürdőzés élményét, újra pokrócok, gitárok és fröccsös palackok jelentek meg a Tisza partján. Galériánkban a Fortepan fotóin keresztül nyerhetünk betekintést, miként nézett ki ez előbb említett időszak.