Köszönjük!

Ezen a hétvégén is igazi programkavalkád van vármegyénkben, hiszen a makói Maros-parton Vidékveled Fesztivál van, az algyői szabadstrandon halfesztivál, Ásotthalmon a gyermekeket ünneplik, Szegeden dübörög a Deja Vu Fesztivál, miközben vasárnap a trianoni békediktátum 103 évvel ezelőtti aláírására emlékeznek vármegyeszerte. 

Azonban olyan érzésem van, hogy egy ünnepről ismét megfeledkeztünk. Ez pedig a pedagógusnap, amit egy 1951-es minisztertanácsi határozat szerint minden évben június első vasárnapján tartunk meg a pedagógusok munkájának társadalmi elismeréseként. Először 1952-ben tartották meg a napot, ekkor átadták a kiváló tanítói és tanári okleveleket az ország legjobb oktatóinak. Róluk, pedagógusokról szól tehát a most vasárnap, amely kiváló alkalom arra, hogy köszönetet mondjunk nekik mindazért, amit az életünk során kaptunk tőlük. Persze a mi hálánk és köszönömünk jelentősen eltörpül amellett, amit átadtak nekünk, és a legtöbb pedagógus nem is vár dicséretet, mégis jóleső lehet számukra néhány kedves szó. Nemcsak diákként, hanem felnőttként is megtehetjük ezt, hiszen a legtöbben diákként még nem tudtuk méltányolni tanárainkat, később viszont megértettük, hogy milyen sokkal tartozunk azoknak az óvodapedagógusoknak, tanítóknak és tanároknak, akik neveltek és oktattak minket. 

De nemcsak a hivatalos teendőiket végzik ők el, hanem törődnek a gyermekek lelkével, foglalkoznak a gondolataikkal is, tehát egyfajta lelkipásztorként is tekinthetünk rájuk. Sőt, szerintem a jó tanár a jó kertészhez is hasonlítható, hiszen minden magban meglátják a lehetőséget és nevelgetnek "valamit" abból a szülőkkel együttműködve. Köszönjük, amit értünk tesznek, köszönjük a munkájukat!