A külvárosok egyedi karaktere nyomában

2019.09.21. 10:30

A külvárosok egyedi karaktere nyomában

A rókusi születésű író pályafutásáról és műveiről szólt a csütörtök este a SZAB-székházban. Kiderült, Domonkos László célja, hogy őszintén írjon történelmünkről.

K. A. R.

Domonkos László a rókusi létről mesélt. Fotó: Hegyeshalmi Zoltán

Ahogy öregszünk, egyre fontosabb számunkra a múlt, de abból is csak az igazán fontos dolgok jelentősége nő meg idős korban. – Tamási Áron mondta, hogy azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. Én is úgy vélem, fontos, hogy legyen szülőföldünk, nekem ezt jelenti Rókus – merült bele emlékeibe Domonkos László író, egykori újságíró, akivel Bátyi Zoltán jogász, újságíró beszélgetett a Rókusi alkony című, illetve korábbi kötetei kapcsán.

Domonkos László a rókusi létről mesélt. Fotó: Hegyeshalmi Zoltán

– A régi Rókus még osztozott azoknak a külvárosoknak a sorsában, amelyeknek karakterük volt, viszont ebből ma már nem látszik semmi. Rókus szegény vidék volt, igaz, volt előnye is, mert a panelek által nagyobb komfortérzetet adott, viszont ennek az ára az volt, hogy elvették azt az aurát, amit a külvárosok jelentettek egykor. Ettől függetlenül mi ugyanúgy bandáztunk, még mindig itt van a kép előttem, amikor az Orgona utcában bakelit lejátszón hallgattuk a Beatles 1962–63-as számait. Sokáig nem látszott rajtunk a külvárosi közeg, de biztos vagyok benne, hogy nyomot hagy az emberekben. Nekem megadta azt, amit a maga nyomorúságával meg tudott adni, aminek remélem, lesz nyoma. 25 évet éltem ott, még a Bölcsészettudományi Karra is onnan jártam – osztotta meg legfőbb rókusi emlékeit a SZAB-székházban, a Rákóczi Szövetség szegedi szervezete által szervezett beszélgetésen.

Alapvetően ifjúságának emlékeit idézte fel, miközben a szegedi munkáskerületbe kalauzolta az olvasót kötetével, amelyben szintén megjelenik a történelem.

– A könyveim többsége abból a felháborodásból származik, hogy a magyar történelem nem úgy van megírva, ahogy azt kellett volna, évtizedeken keresztül a félremagyarázásban, a hazugságokban éltünk, és én ezen szeretnék változtatni. Sokan a kulturális rovat miatt szépirodalmi műveket vártak tőlem, szoktam is kacérkodni a gondolattal, de elsősorban tudományos esszéket írok. Nem tabudöntögetés a célom, de az elhallgatásnak és a hazugságnak véget szeretnék vetni – hangsúlyozta a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívuma munkatársa.

Mint kiderült, eddig 29 könyve jelent meg, az elsőt 1990. március 15-én mutatták be Magyar Sámsonok címmel. Domonkos László azt mondta, már gimnazistaként verseket írt, az iskolaújságban is megjelent néhány cikke, később a versek prózává alakultak át, de írt recenziót és esszét is egyetemistaként.

– 1974-ben még elképzelhetetlen volt, hogy újságíró legyek, 1976 februárjában viszont már gyakornokként dolgoztam, sőt még abban az évben a Délmagyarország újságírója lettem. Először a gazdasági rovatba kerültem, majd a kulturális rovatban dolgoztam, majdnem másfél évtizedig írtam a lapba – tette hozzá.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!