Többéves kutatómunka eredményeképp meglepő felfedezést tett Porpáczy Richard, a Rail Cargo Hungaria mozdonyvezetője: az első magyarországi vonatrablást nem Rózsa Sándor követte el Kisteleknél, hanem ismeretlenek a mai újszentiváni őrháznál. A vasutas zsargonban vezérnek nevezett mozdonyvezető ezután feltérképezte a betyárok dél-alföldi „munkásságát”, összegyűjtötte mind az 5 vasút elleni támadásuk mozzanatait.
– Amit manapság Rózsa Sándorról tud a közvélemény, azt Krúdy Gyula: Rózsa Sándor, és Móricz Zsigmond: Rózsa Sándor a lovát ugratja című műveinek köszönhetjük. Az írók viszont meglehetősen romantikus alkatként ábrázolták az egyébként köztörvényes bűnözőt – kezdte a beszélgetést Porpáczy Richard. – Komoly történeti munkák is Krúdyt tekintik forrásmunkának, ugyanis olyan részletesen leírta a vonatrablást, mintha a szerző nyomozott volna utána. Említette az 4. számú bakterházat, a mozdonyvezető nevét. Pedig a Rózsa Sándor nevéhez is köthető vasút elleni támadás a betyárok egyik utolsó cselekedete volt: 1868-ban lőttek a kisiklatott szerelvényre – folytatta. A kutató, vasutas emlékeztetett, a kiegyezéskori Magyarországon megindult a parasztság felemelkedése, a megszilárduló közbiztonságban a nép szemében romantikus hős betyárokból pár hónap alatt egyszerű bűnözök lettek.
 |
| Egy 1868-as vonatrablás egy korabeli rajzon. |
Először sikerült
Az első vasút elleni támadás 1862-ben a Szegeden is keresztülvezető Pest–Báziás vonalon történt. A vasutasok éppen esedékes heti bérét egy nem túl nagy védelmet adó kézihajtánnyal szállították. A rablók Szőreg után egy sínre rakott téglával állították meg a vasúti kocsit, majd amikor a pályafelügyelő leszállt az akadályt eltávolítani, dermedten nézte az őrház mögül előlépő embereket. Némelyiknek papírból, másoknak vászonból készült álarc takarta el a vonásait, de igazán félelmetessé a hajtányra szegeződő fegyverek tették őket. A rablás sikeres volt: 3500 forintot vittek el, a vasutasokat belökték a pincébe, rájuk csapták az ajtót, és eltűntek. Ez a támadás volt a betyárok első – és egyetlen sikeres – próbálkozása a vasút ellen. Porpáczy Richard többek között a Somogyi-könyvtárban, korabeli újságokra támaszkodva folytatott kutatást. Az 1868-as Szegedi Híradó megírta, egy hajtányt raboltak ki a betyárok. A Szeged monográfia évtizedekkel később viszont valami miatt lóvasutat említ. Pedig Szeged környékén nem létezett helyközi lóvasút.
 |
| Csonka Ferenc. Vonatot nem sikerült kirabolnia, mást viszont igen. Fotó: a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményéből (Leltári sz.: T 21233) |
Buta parasztok
A második vasút elleni támadást 1865-ben Csonka Ferenc vezette, akit egy kiugrott vasutas, Simon József pályaőr segített. A vonatrabláshoz tizenketten vonultak ki november 4-én. A betyárok puskával, vasvillával a kezükben elrejtőztek a kukoricásban. A II. számú személyvonat este fél nyolckor indult Báziásról, a MÁV archívuma szerint Temesváron 23 percet tartózkodott. A rablók Szőreg és Oroszlámos között – a mai szerb-magyar határhoz közel – körülbelül félúton kiemelték az egyik sínszálat, a hajnali fél 3-kor érkező vonat kisiklott, a mozdony lefordult a töltésről. A poggyászkocsiból kiugrott a vonatvezető és egy vasúti szolga, akiket elkaptak a kukoricásból előrohanó betyárok, miközben egyre több utas szállt le a szerelvényről. A növekvő embertömegtől a betyárok megijedtek, és elmenekültek. – Ezek buta parasztemberek voltak. Csak annyit tudtak, hogy pénzt szállítanak a vasúton – summázta Porpáczy Richard. A harmadik támadást 1868-ra tervezték. A Babáj-banda egy gyorsvonat ellen indult, de az állomásfőnök ébersége miatt a támadók megfutamodtak.
„Mán Rózsa Sándornak a nevét ugatják”
Rózsa Sándor az 1868-as amnesztia idején szabadult az újvidéki Péterváradról. Először Pestre, majd Szegedre utazott. – Egész életét a bűnözés határozta meg, megfáradt öregemberként csapódott Csonka Ferenc bandájához. Nem ő parancsolt, valószínűleg a tekintélye, hírneve miatt vették be. November 11-én egy kisteleki tanyára hívta Csonka Ferenc és Rózsa Sándor a bandát. Nagy zsákmányra készültek: nem a Szegedre leadott posta kellett nekik, hanem a vonaton szállított összes pénzes láda. Úgy tervezték, ha sikerül a tervük, vége a bujdoklásnak.
Látszott, hogy nem értettek a vasúthoz, ugyanis először lánccal próbálták kisiklatni Kistelek mellett a vonatot. Nem sikerült nekik. Újra Simon Józsefhez fordultak, aki szerszámokkal szerelte fel a rablókat és tanácsokkal el ellátta őket. Krúdy regényében azt írja Rózsa Sándorról, hogy „Luteránus arccal bejárta a vasúti vonalat ott Szeged és Kistelek között. Bejárta nyári napokon, bejárta a beálló ősszel, amikor végre kiszemelte azt a helyet, ahol a vonatot megtámadja.” A támadás valójában Kistelek és Kiskunfélegyháza, a mai Petőfiszállás állomás területén, ahol akkor még nyílt vonal volt. Egy bevágásban bontották meg a sínt, és várták a vonatot – elevenítette fel az eseményeket a korabeli bűnügyi beszámolók alapján Porpáczy Richard. – A betyárok elöltöltős fegyverekkel, ritkán duplacsövű puskákkal támadtak. És itt kezdődnek a legendák. Krúdy azt írta regényében: „A mozdony mögött következő kocsik földrengés robajával torlódtak egymásra. Három kocsi a homokfalnak dőlt, két kocsi a levegőbe emelkedett. Olyan ordítás hangzott fel a vonatból, mint a bibliai özönvízkor lehetett. De a halálordítást is túldörögték Rózsa Sándorék fegyverei, akik a kisiklás percében kettős sortüzet adtak a vonatra. – A postakocsihoz! – ordította Rózsa Sándor.” – A betyárok vaksötétben tüzeltek a vonatra, a korabeli tanúvallomások szerint 12 golyónyomot találtak a kocsikon. Pénzhez nem jutottak, elfutottak a támadók – ismertette a nyomozás eredményét a kutató vasutas.
„Szállt a hír Rózsa Sándor dicsőségéről”
– Tény, hogy Rózsa Sándort csellel fogták el, méghozzá a szegedi várban. December 15-én Wenckheim belügyminiszter királyi biztosnak nevezte ki Ráday Gedeon grófot. A vonatrablásokat kiemelt ügyként kezelték. Megszigorították a vasút őrzését, katonákat rendelt Szeged vasúti hídjához, amelyen addig a betyárok átszökhettek Torontál megyébe – mesélte Porpáczy Richard. Hozzátette, Rózsa Sándort egy kihallgatás után elfogták, börtönbe zárták. Három évig tartottak a betyárok elleni vizsgálatok, közben folyamatosan folyt az ítélkezés. 1871 januárjáig 111 gyilkosság, 16 gyújtogatás, 525 rablás, 1264 betöréses lopás, 21 sikkasztás, 38 orgazdaság, 166 hivatali hatalommal visszaélés és 101 egyéb bűncselekmény miatt indult eljárás. – 1872. december 24-én tárgyalták a vasútrablási kísérleteket, már csak hatan voltak életben a támadók közül. Rózsa Sándort és Csonka Ferencet a bíróság életfogytiglani fegyházra ítélte – folytatta.
Így múlik el a világ dicsősége
A betyárperek anyagai elvesztek. – A korabeli sajtó, a Szegedi Híradó, a Hon és a Vasárnapi Újság nagyon részletes bírósági tudósítást közölt. Ezért is furcsa, hogy mennyi legenda övezi Rózsa Sándort, hiszen az anyagok kutathatók, szabadon hozzáférhetők. A nyomozáshoz a legnagyobb segítséget a Somogyi-könyvtárban Horváth Mihálytól kaptam, ezenkívül felkerestem a Közlekedési Múzeumot, a MÁV Központi Irattárát, a Rendőrség-történeti Múzeumot, valamint összevetettem a helyszínrajzokat, hossz-szelvényeket is az újságcikkekben szereplő információkkal – ismertette a többéves munka állomásait Porpáczy Richard. A szerző régóta publikál technikatörténeti cikkeket a mozdonyvezetés mellett. Úgy véli, a vonat a fejlődést hozta Magyarországra – és a betyárvilág végét.
