Annyi papír sem volt. hogy új könyveket nyomtassanak – Száz éve írtuk

Ma nem okozna akkora nehézséget az a drágaság és papírhiány, mint ami 100 éve ütötte fel a fejét. Akkor még a könyvekből művelődött és tanult az ember, ma ennek a szerepét már a digitális világ szépen lassan átveszi.

Ennek a folyamatnak következményeként egy akkora információéhség alakult ki, hogy elhozta a kölcsönkönyvtárak és antikváriumok virágkorát, mert ők olcsóbban tudták kiszolgálni az olvasás iránti vágyat. A legritkábbnak az eredeti magyar könyvek számítottak, ezeket adták az egyik legdrágábban. Népszerűek voltak a külföldi irodalom és tudományos művek is, viszont a szállítási nehézségek és a valuta-különbözetek megnehezítették ezek beáramlását, sőt, egy ilyennel szemléltették a drágaság mértékét is.

A Délmagyarország akkori előfizetési ára egy évre 144 korona volt, kicsit drágább, mint a fent említett két kötetes regény. A folyamat annyira gyors volt, és tartós, hogy a cikk megjelenésekor, 1920 január 17-én még nem láttak belőle kiutat.

Ma, száz évvel később az antikváriumok még mindig léteznek, a digitalizáció viszont szépen lassan megváltoztatja az olvasási és tanulási szokásainkat.