2020.01.27. 11:45
Nyolcvan éve egymillió köbméter hóval küzdött Szeged
80 évvel ezelőtt több száz ember lapáttal kezdett neki a hó ellen vívott szélmalomharcnak.
Havas tél a Kárász utcán (1940). Shvoy Kálmán altábornagy fotója az SZTE Klebelsberg egyetemi könyvtár gyűjteményéből.
Megindult a kilátástalan munka a szegedi hótömegek eltakarítására. Ezt a címet adta egykoron a Délmagyarország újságírója, annak a cikknek, ami az 1940. január 24-i számban jelent meg. Ekkor még nem volt hókotró a városban, és sokkal nagyobb hidegekkel járt egy tél.
Ha leesik pár centi hó, a város közlekedése a feje tetejére áll. Persze mások a körülmények, manapság rengeteg embernek van autója, és Szegeden belül már senki nem marad bezárva, senkit nem vág el a várostól a havazás. Főleg nem ma, mikor alig látunk a tél első két hónapjában havat.
1940-ben keményebb feltételeket szabott az időjárás. Megállíthatatlannak látszott a havazás, mellyel összesen 450 ember vette fel a harcot.
A hó eltakarítását megnehezítette, hogy a vízelvezető csatornákba nem lehetett lapátolni a havat, hanem 10-12 szekérrel hordták azt a Tiszába.
A szakértők véleménye szerint akkor Szeged utcáin és terein az ezt megelőző két napon összesen egymillió köbméter hó hullott.
A teljes takarítás lehetetlen volt, a cikk szerint 1000-1500 embert kellett volna mozgósítani már a legelső napon.
Szerencsére ilyen helyzet már nagyon ritkán fordul elő. A hókotrók és a sószórók munkája nélkül ma is vehetnénk kezünkbe a lapátot, bár újabban erre se nagyon volt szükség, még csak fehér karácsonyunk sem volt egy ideje.
