Tisztítótűzön innen és túl

Mindenszentek és Halottak napja – sokan keverik a két dátumot. Ez a két nap ma már a nem hívő embernek is elhunyt szerettei meglátogatását, az emlékezést jelenti. Pedig eredetileg két különböző egyházi ünnepről van szó. Mindkét nap a halottak ünnepe – ám az első azoké, akik már üdvözültek.

Tisztítótűzön innen és túl

November elseje, ami nálunk 2000 óta újra munkaszüneti nap, a megdicsőült lelkek emléknapja. III. Gergely pápa idején, 741-ben jelent meg először mint a megemlékezés napja. Mindenszentek a diadalmas Egyház ünnepe, írja a Magyar Katolikus Lexikon – ehhez tudni kell, hogy a küzdő egyházat a még élők, a szenvedő Egyházat pedig azok a holtak képviselik, akik a tisztítótűzben bűnhődnek. „Mindazon megdicsőült lelkeket ünnepeljük, akikről megszámlálhatatlan sokaságuk miatt a kalendárium külön, név szerint nem emlékezhet meg. Ide tartoznak az életszentség hírében meghaltakon kívül mindazok, akik a tisztítótűzben megtisztulva már megérkeztek a mennyországba.” Az üdvözültek ünnepe tehát a Mindenszentek, a november 2-ai Halottak napja pedig valójában a szenvedő Egyházé. Ünnep az elhunyt, de az üdvözülést még el nem nyert lelkekért.

Halottak olvasója

998 óta emlékeznek meg ezen a napon a holtakról, akik még nem jutottak túl a tisztítótűzön . Szt Odilo clunyi apát kezdeményezte, hogy miután Mindenszentek ünnepén az Egyház megemlékezik a mennyország szentjeiről, másnap az összes megholtról is megemlékezzünk. Először csak a bencés szerzetesek körében terjedt el, a 14. században az egész katolikus egyház átvette. Halottak olvasója – így hívják azt az imádságot, amit Halottak napján elmondani szokás szeretteinkért. Az imáról a Katolikus Lexikon azt írja: öt tizedből áll, Jézus öt szent sebének emlékezetére. Bálint Sándor, a neves szegedi néprajztudós Ünnepi kalendáriumában az ima szövegét is leírta. Visszatérő mondata: „Adj Uram örök nyugodalmat a megholt híveknek. És az örök világosság fényeskedjék nekik.”Imádkozással ugyanis közbenjárhatunk szeretteinkért, enyhíthetjük szenvedéseiket a tisztítótűzben a katolikus hittétel szerint. Imával, vezekléssel és szentmisével – ám a régi időkben más módja is szokásban volt a halottakért való közbenjárásnak. Mégpedig a jótékonykodás.

Imáért kapták a koldusok a Mindönszentök kalácsát

Halottak hetének mondták Szeged környékén, de más vidékeken is azt a hetet, amibe a halottak napja beleesik. Szintén Bálint Sándornál olvastuk: a régi öregek a halottak hetében nem dolgoztak szántóföldön, nem végeztek földmunkát – attól tartottak, aki ezt megszegi, azon hóttetöm (kásadaganat, kisebb bőrdaganat – tudtuk meg Bárkányi Ildikó néprajzkutatótól, a Móra Ferenc Múzeum főmuzeoógusától) támad. Parasztságunk körében általánosnak mondható – írta a néprajztudós, hogy egész héten gyújtottak gyertyákat esténként, annyit, ahány halottuk volt. Szeged környékén az imádkozás mellett különösen hatékonynak tartották a koldusok könyörgését elhunyt szeretteikért. Ezért aztán a szegedi tájon a hagyományőrző családok már Mindenszentek ünnepén megsütötték az üres fehér kalácsot – úgy hívták, kúdúskalács vagy Mindönszentök kalácsa. Régi szegedi polgárasszonyok a tetejét mézzel vonták be. Ezt a kalácsot osztogatták a temetőkapuban várakozó koldusoknak, és kérték, ők is emlékezzenek meg a család halottairól. Alsótanyai alakja a kalácsnak perecbe foglalt fonadék, Tápén viszont kúdústuborék néven emlegették a briósforma kis fonottkalácsot, amit az ünnepre sütöttek.

Pihennek a lelkek a halottak estéjén

Az angolszász vidékekről elterjedt, kelta hagyományon alapuló Halloween Mindenszentek előestéje. Nálunk a legtöbb néphagyomány a halottak estéjéhez, éjszakájához kötődik, ami Mindenszentek estéje, illetve a két nap közti éjszaka. A halottak emlékezetére országszerte egy, esetleg két óra hosszáig szóltak a harangok – Tápé népe úgy hitte, a harangozás ideje alatt nyugszanak, megpihennek, nem szenvednek a lelkek a tisztítóhelyen. Szegedi öregek úgy mondták, hogy a halottak éjszakáján tartják a holtak miséjüket, búcsújukat.

Német hatásra viszünk virágot a sírra

A koszorú, a sírok feldíszítése virágokkal viszonylag új hagyomány. Kováts István szegedi kőműves mester önéletrajzát jelöli meg forrásként Bálint Sándor, amikor azt írja: a 19. század első felében honosodott meg, vált egyre általánosabbá a szokás a szegedi magyarság körében. A bevándorolt német polgárságtól vették át, és nem csak a katolikusok, hanem a protestánsok körében is elterjedt.

Végezetül a sírokat fosztogató tolvajok okulására idézünk két hiedelmet. A halott sírjára helyezett égő gyertyát Tápé idősebb népe szerint nem szabad máséra áttenni, ott égetni, mert akkor annak a halottnak bűne, bűnadóssága, akinek sírjáról elvitték a gyertyát, ennek a lelkére száll át. A második: aki a halott sírjáról virágot szakít, azt a halott elviszi. Ez ugyan nem szegedi, hanem a budaörsi németség körében ismert, de hátha itt is hat.

Nem minden keresztény egyház ünnepel

A református egyház tagjainál nem egyházi ünnep sem a Mindenszentek, sem a Halottak napja – nem ismerik el a katolikus szenteket. A reformáció több felekezete azonban elfogadta: az evangélikusok és az unitáriusok hivatalosan is elismerték. Előbbiek a mindenszentek ünnepét is és a halottak napját is megtartják, amikor a római katolikusok, de nem tartozik a fő ünnepek közé. A reformátusok csak szokásjog alapján, a templomon kívül emlékeznek meg az elhunytakról. Az ortodox kereszténység ünnepi naptárában több halottak napja is szerepel: a bizánci szertartásban a pünkösd előtti szombaton ünneplik. A halottak napját az anglikán egyházban nem tartják meg, de vannak irányzatok, amelyek nyitottabbak a katolicizmus felé, és visszaemelték a megemlékezéseket.