Tragédia árán akadályozott meg tömegbalesetet a szegedi villamosvezető

Hatalmas traumát élnek át azok a mozdonyvezetők, vonatvezetők, akik elé kiugrik valaki, vagy kihajt valaki, és nem tud megállni. Manapság a KRESZ és a különböző jelzések, jelzőtáblák megléte mellet a vonat és villamosvezetők is szigorú szabályok mellett közlekednek, és általában megkapják az elsőbbséget ott, ahol nincsen lámpa, így az ilyen esetekben általában nem ők hibáznak. Hiába van ez, attól még megterhelő, sőt van, aki egy ilyen eset miatt a pályát is elhagyja.

Képzeljük el, mit kellett kiállnia Józsa Istvánnak, annak a szegedi villamosvezetőnek 1925-ben, aki az utasai és saját életét is megmentette, de csak a manőver után tudta meg milyen áron. A Délmagyarország 1925. szeptember 27.-i számában jelent meg az esetről egy cikk.

Ezt a folyamatot 1925-ben még manuálisan csinálták és a váltóállító szerencsétlenségére rosszkor volt rossz helyen, így a villamos tolatás közben elgázolta a váltóállítót.

Józsa István villamosvezetőt végül felmentették a fent említett vád alól, mert a bíróság kimondta, hogy végszükségben cselekedett, megmentve ezzel a saját és utasai életét. Korabeli cikkünk így fogalmaz:

„Az ítéletben az ügyész is megnyugodott, így az jogerős.”

A váltóállító

A villamos menetirányának tartásához arra van szükség, hogy valami vagy valaki állítsa a váltót. Ma ez automatikusan működik modern berendezésekkel, de van, hogy csődöt mond. Ahogy azt a Dugonics térnél párszor már láthattuk, volt, hogy a villamos megállt a körforgalom előtt, kiszállt a villamosvezető, átállította a váltót és így tovább.