Egyre több extrém meleg napot rögzítenek a Dél-Alföldön, az élővilág és az emberek is szenvednek

A Kárpát-medence és vele együtt a Dél-Alföld klímája is mediterrán irányba tolódik, de mit jelent ez a mindennapokban? Mi lesz a legelőkön, a városokban, a háztetőkön és a gyökerek alatt? Egy szegedi környezet- és klímatörténésszel beszélgettünk arról, hogyan válik egyre élhetetlenebbé a környezetünk.

A klímakatasztrófa a Dél-Alföldön súlyos

– Május közepe óta nem esett eső. Éppen tegnap néztem egy felvételt a szülőfalum határba kihajtott tehéncsordáról, körülöttük a legelő teljesen ki van égve már június közepén – kezdte beszélgetésünket Rácz Lajos. Majd csak az elkövetkezendő napokban, várhatóan júliusban jön az aszály igazi mélypontja. A helyzet azért is különösen súlyos, mert nincsenek víztartalékok a tájban. Kifejezetten száraz és enyhe volt a tél, aminek következtében elmaradt a tavaszi árhullám. Lajos szerint a július lesz az a hónap, amikor a természetes vízpótlás leginkább elmarad, hiszen a Medárd-napi népjóslat idén is csődöt mondott. Ha Medárdkor esik, negyven napig esik, de nem esett. Most már inkább mediterránba hajló klímánk van, de még nem teljesen az. Mindenesetre a Balkán-félsziget irányából már jó ideje érkeznek az ismeretlen fajok. A lágyszárú növények már jönnek, a fásszárúak még nem, de kabócák már itt vannak.

Szegeden sokkal több a trópusi nappalok és éjszakák száma

A változó klímánk egyik legélesebb hatása a városokban érezhető. Szeged különösen érzékeny. Budapesten még a jövedelem dönti el, hogy valaki légkondit vesz-e, Szegeden viszont már mindenki beszereli, akár más kiadások rovására is. Olyan meleg van, hogy Rácz Lajos macskája télen és nyáron sem teszi ki a lábát a tetőre. Télen fázik, nyáron pedig megégetné a mancsát. Szegeden ráadásul az épített környezet tovább fokozza a hőhullámokat. A mesterséges burkolatok, mint a térkő, az aszfalt vagy a beton, napközben felforrósodnak, és éjszaka sem engedik lehűlni a környezetet.

– Egy szegedi kutatócsoport hőkamera-vizsgálatai szerint a fekete kátránypapírral borított lapostetők akár 98 Celsius-fokra is felforrósodnak. Ugyanilyen időjárásban egy száraz, de növényborítású terület legfeljebb 40 Celsius-fokra melegszik, az aszfalt viszont akár 75-80 Celsius-fokra is – nyilatkozta a klímatörténész.

A város gyakorlatilag egy sivatagon él. A mesterséges burkolat alatt a talaj puskapor száraz, nincs beszivárgás, nincs víztartalék sem. Egy évvel ezelőtt például szinte a semmiből kidőlt egy méretes fa a belvárosban, annak ellenére, hogy rendszeresen locsolták. A gyökérzet nem tudott megkapaszkodni az alatta lévő kiszáradt talajban.

Légkondik beszereltetésével, a városból kiköltözéssel, és az árnyékba húzódással próbálunk alkalmazkodni a változó klímához. Ám hosszú távon más megoldást kell keresni. Több zöldfelület, több természetes talajborítás, kevesebb térkő és beton – csakhogy a városi mentalitás gyakran ez ellen dolgozik. A fák szemetelnek, a bogarak zavaróak, a városi ember kényelmes, steril környezetet akar, miközben a hőhullámok egyre csak fokozódnak – zárta beszélgetésünket a szakértő.