A tömörkényi kártyapartin mindenki nyer

„Ezer éve” összejárnak kártyázni a helyi asszonyok, játék közben gyorsan telik az idő. Hetente kétszer ülnek össze, egyszer a nyugdíjasklubban, egyszer pedig a művelődési házban.

– Gyerekkorunk óta kártyázunk, akkoriban még villany sem volt, nemhogy tévé. A kártyaparti ment – mesélték a nyugdíjas asszonyok. Összetartó társaság, már vagy húsz éve összejárnak.

Miközben beszélgettünk, előkerült a magyar kártya, surrogtak a lapok. Filkóztak a nénik, a párban játszható parti alatt összesúgtak, összehajoltak, nagyokat nevettek.

Általában hatan-nyolcan jönnek össze, de van, hogy tízen, tizenketten is, mikor hogy. Azért reggelente körbetelefonálják egymást, hogy legalább négyen legyenek.

– Reggel megszervezem, hogy azért elegen legyünk – mondta Lantos Péterné Erzsi néni. – De ha Marika megy a piacra – int fejével egy másik hölgy felé –, akkor ott is megbeszélik, hogy ki jön, olyankor elmarad a „körkapcsolás” – folytatta nevetve.

A társaság tagjai nyugdíjasok, de a vidámság, a közös jókedv fiatalosan tartja őket. Legidősebb kártyásuk Dulicsek Lászlóné Juliska néni most töltötte be a nyolcvannyolcat.

– Minden reggel-este tornázom több mint tíz éve, a nyugdíjasklubban is én vagyok a legidősebb. Itt is jó a társaság, elviccelődünk, elbeszélgetünk kártyázás közben.

Ahogy jártak a kártyalapok ide-oda, a társalgás is felélénkült, minél inkább belemelegedtek a játékba az asszonyok, annál több téma jött elő. Szóba kerül, mi volt a piacon, mi újság a gyerekekkel, unokákkal, rokonsággal.

– Ezért szeretünk összejárni játszani: beszélgetünk, eltöltjük a délelőttöt. A legjobb a társaság, hogy együtt vagyunk – mondták az asszonyok.