Digitális alkotóműhelyekről és klaszterekről Szegeden – Fotók

Házigazdaként Erdélyi Margit, az SZCSZ főigazgatója köszöntötte a résztvevőket, és arra hívta fel a figyelmet, hogy a centrum másik két iskolájában, a Csonkában és a Mórában is működik ilyen digitális alkotóműhely. Ezt követően Nemes-Nagy Katalin, a rendezvénynek helyet adó iskola igazgatója beszélt intézményükről, ahol sok sajátos nevelési igényű diákkal is foglalkoznak, bizonyítva, hogy nemcsak a jobb képességű tanulók munkáját tudja segíteni az alkotóműhely.

Az oktatásban a fémes, fás és könnyűipari vonalat viszik, ezen belül vannak úgynevezett poros és nem poros eszközök. Az előbbi például a gyalugép, az utóbbi a háromdimenziós nyomtató. Vannak digitális hímző- és varrógépek is, ezek a mai könnyűiparban nagy szerepet kapnak. A lézervágót a ruhaipari szabó is megtanulhatja kezelni, segít neki a gazdaságos anyagfelhasználásban. A lányokat is be lehet fogni, hogy fadobozokat készítsenek, a fiúkat pedig arra, hogy hímezzenek, és ez mutatja, hogy a problémás gyerekekkel is érdemes foglalkozni.

Rácz-Komlósi Soma is beszélt az alkotóműhelyről, szintén gyakorlati megközelítésben. A témát folytatva a duális képzés eredményeiről osztotta meg tapasztalatát a résztvevőkkel Péter Szabó István, az SZTE Mérnöki Karának docense, de hozzászólt Kőkuti Attila, a megyei kamara képzési alelnöke is. A programban ezután a klaszterek dél-alföldi együttműködéséről esett szó, majd az építőipar digitalizációjáról, valamint a közép- és felsőfokú képzés együttműködési lehetőségeiről is beszélgettek a megjelentek.