Gyüdi Sándor: A mi missziónk, hogy nem kereskedők vagyunk

Gyüdi Sándor Liszt Ferenc-díjas karmester, a Szegedi Szimfonikus Zenekar igazgatója volt a Közéleti Kávéház programsorozat legutóbbi vendége csütörtökön a SZAB-székházban. A Sze­­gedi Nemzeti Színház zeneigazgatójával Baradnay Gyula professzor beszélgetett Szeged zenei életéről.

Gyökeres változás

A karmester röviden bemutatta azt a hatalmas változást, Amely a szegedi koncertzenekar 1918. őszi megalakulása óta lezajlott a város zenei életében. A száz év­­vel ezelőtti viszonyok szemléltetéseként Kodály Zoltán szavait idézte: „Sokkal fontosabb, ki az énektanár Kisvárdán, mint hogy ki az Opera igazgatója”.

– A zenéhez való hozzájutásnak az egyetlen eszköze a ma­­gyar lakosság jelentős része számára az volt, hogy a kántortanítója énekelt, orgonált, vagy harmóniumon játszott. Ehhez képest változott meg na­­gyon a világ. Első lépésként a rádió megjelenésével, majd a hangrögzítéssel, a hanglemezek különböző stációival, ma pe­­dig már minden letölthető. Mindenhonnan dől a zene, a lifttől a bevásárlóközpontig számolatlanul és kéretlenül vesz körül bennünket – fejtette ki, majd hozzátette: a legnagyobb kihívás az élőzenészek számára megmutatni a hallgatóságnak, hogy mennyivel jobbá teszi az életüket, ha tudatos zenefogyasztóvá, valóban értékes muzsika élvezőivé válnak.

Nem hódol be

Az est során világossá vált, a ze­­nekar repertoárjának összeállítása során Gyüdi Sándort korántsem a kordivat, a többségi elvárás kényszerűsége vagy a minél nagyobb anyagi ha­­szon reménye befolyásolja, sokkal inkább személyes küldetés vezérli.

– Sok hivatásos zenekar a tömegigény kiszolgálása felé fordul, és filmzenei koncerteket rendez, mert az népszerű. A mi missziónkat azonban úgy értelmezem, hogy nem kereskedők vagyunk. Munkánk és sikerünk eredményességének fokmérője nem a nézőszám, sem a jegybevétel – hangsúlyozta, majd hozzátette, legfőbb célja az egyensúly fenntartása a közönségigények és a klasszikus zenét népszerűsítő küldeté­­se között. Elmondta, a zenekar hangversenyprogramjának össze­­állítása során mottója időről időre Goethe nyomán: „Aki sokfélét hoz, mindenkinek hoz valamit”.

„Majd ha hívnak”

A rendezvény végén a közönség intézhetett kérdéseket a zeneigazgató felé. Az egyik ér­­deklődő sérelmezte, hogy mi­­közben a pécsi, a miskolci és a debreceni szimfonikus ze­nekar is egyre gyakrabban ad koncertet Budapesten, a Szegedi Szimfonikus Zenekar igen csekély alkalommal vesz részt a fővárosi koncertéletben.

– Hogy feladatunk lenne, hogy a budapesti koncertéletben minél hangsúlyosabban vegyünk részt, nem értünk egyet. Arra ugyanis költeni kell. Ki kell bérelni a helyszínt. Az én döntésem az, hogy akkor koncertezem Budapesten, ha meghívnak. Például novem­ber­ben és februárban is fellépünk a Műpában, játsszuk Csajkovszkij Rómeó és Júlia nyitányfantáziáját, valamint Prokofjev I. csellóversenyét és Rahmanyinov III. zongoraversenyét – válaszolta Gyüdi Sándor.