Egymásnak estek a részeg legények, a vitát és dulakodást végül egy tragédia zárta le

Véres húsvét Átokházán – ezzel a címmel jelent meg cikk az 1926. április 7-i Délmagyarországban. „Az öreg Bezzeg holtan maradt a csatatéren, nyolcan súlyosan megsebesültek” a bicskázássá fa­­jult verekedésben, amit átokházi csataként emlegetett az új­­ság, hangsúlyozva: kiemelkedik a tanyai krónikák közül. Mert a tanyákon, ír­­tuk, „alig múlik el vasárnap, vagy ünnepnap, hogy a bálák után a sötét éjszakákon nem villanna elő egy-egy penge és ne maradna véresen az akácfák alatt egy-egy fiatal legény”. Aki olvasta Illyés Gyula híres szociográfiáját, annak akár a Puszták népe késelései is bevillanhatnak – ha már a pengénél tartunk.

Részeg legények verekedtek

Alig volt délelőtt tíz óra, amikor az átokházi legények már összefogózva, duhajkodva, nótázva járták a tanyákat locsolkodás céljából, és kora reggel óta ren­desen felöntöttek a garatra. Ahogy a rendőrségi sajtóközlemény fogalmazott volna, két ittas társaság találkozott egy keresztútnál. Egyik sem volt hajlandó kitérni, „durva szava­kat kiáltoztak egymásnak a legények”. Amikor szóba került egy tanyai szépség, akit mindkét csapat fel akart keresni, el­­fajult a vita, és egymásnak rontott a két legénysor. A 19 éves Bezzeg Antal mondhatta ki az utolsó szót, mert őt verték el a legjobban: hazaszaladt, és elpanaszolta az apjának, mi történt. Az öreg Bezzeg erre feldühödött, körbejárta a szomszédos tanyákat, és „sereggel” indult el revansot venni fia megcsúfolóin.

Sereget gyűjtött a gazda

Bezzeg Mátyás és serege nemsokára beérte a legényeket, akik látták a fenyegető magatartást – a kifejezés egy mai rendőrségi sajtóközleményben sem szúrna szemet –, és szembefordultak a kihívással. Először szidták egymást, aztán „kíméletlen, durva, észnélküli dulakodás fejlődött ki”, de a le­­gények kezében gyorsabban forogtak a bunkók és a husángok, felülkerekedtek az „apák csapatán”. Sajnos más fegyver is előkerült, ugyanis „élettelenül, mozdulatlanul terült el a földön a dulakodók között az öreg Bezzeg Mátyás, aki fiát akarta megbosszulni. Melléből patakzott a vér. Megszúrták”.

A verekedők erre abbahagyták a küzdelmet, néhány pillanat múlva már egy legény sem volt a közelben.

Önvédelemre hivatkoztak

Az orvos már csak a halál be­­álltát tudta megállapítani, a csata résztvevői pedig sehogy sem akartak előkerülni. Mindenki tagadta, hogy bármelyik csapatban is benne lett volna, de aztán kiderült, hogy még nyolcan szenvedtek súlyosabb sérülést a dorongoktól. Az vi­­szont nem, hogy kié volt a bicska, a halálos szúrást senki sem vállalta magára.

A helyszíni szemlén megtalálták a véres bicskát, és összeállították a verekedők névsorát, a résztvevők ellen bűnvádi eljárás indult. A másnapi lap arról számolt be, hogy súlyosbodott a sérültek állapota, két emberé válságos.

A csatában összesen harmincan vettek részt, végül há­­rom legényt tartóztattak le a késelés miatt. 10-én megírta lapunk, hogy Fodor Ferenc és Kismarton András beismerték, ők okozták a halált okozó sérüléseket az öreg Bezzegen. Az egyik botjával szakította be a férfi koponyáját, a másik pedig szíven szúrta. Azt vallották, az öreg Bezzeg Mátyás olyan dühvel rohant rájuk, hogy kénytelenek voltak fegyveresen védekezni.