A Kurca-parti sikerek nyomában

2020.04.24. 18:33

Így lett Szentes a magyar vízilabda ékköve

Lassan kilenc évtizede, hogy a vízilabda szerves része Szentes életének, a Kurca-partiak női és férfi vonalon hazai és nemzetközi téren is fantasztikus eredményeket értek el. Hogy lehetett egy kisvárosban ilyen komoly tradíciót építeni? A történelmi sikerek titkának nyomába eredtünk.

Papós Tamás

A városi legendárium szerint amikor először edzőtáborozott Szentesen a holland férfi vízilabda-válogatott, az egyik meccsüket lemondták, így a he­­lyiek siettek a segítségükre: a fürdőzők közül verbuváltak ellenfelet a nemzeti csapatnak, a Kurca-parti strandoló fiatalok pedig simán nyertek. Próbáltunk szemtanút keresni az esetre, nem sikerült, de a sztori akár igaz, akár nem, egy biztos: a Szentesi Vízilabda Klub hagyománya alapján abszolút lehetséges ez a forgatókönyv, hiszen a kisváros a magyar pó­­ló egyik ékköve lett az el­­múlt 90 évben.

Ünnepelt a város. A Szentesi Vízilabda Klub sok szép sikert aratott, a női csapat bajnok is lett. ARCHÍV FOTÓ: VIDOVICS FERENC

A névadó dicső múltja

– Szentesen olyan a vízilabda, mint az ország többi részén a futball: mindenki ért hozzá, és mindenki beszél róla – jegyezte meg az egyesület férfi csapatának jelenlegi kapitánya, Somogyi Balázs. És ez lassan kilenc évtizede így van, hiszen 1930-ban vetődött fel a helyi uszoda megépítésének gondolata, két esztendővel később pe­­dig már meg is rendezték az első vízilabda-mérkőzést, méghozzá 3000 lelkes né­­ző előtt.

1947-ben az élvonalba jutott a férfi csapat, a hatvanas években is szerepelt az OB I-ben, a hetvenes évektől pedig folyamatosan a legjobbak között van a szentesi legénység. Ebben óriási szerepe volt a városi uszoda névadójának, Dr. Rébeli Szabó Józsefnek, aki 1964-ben – lát­va, hogy kiöregszik a keret – az alapoktól újrakezdett mindent: kisgyerekek képzésével építette a klubot, magára vállalva a szakosztály minden fel­adatát.

Aztán a szívvel-lélekkel végzett munka gyümölcse 1972-ben beérett: a kizárólag szentesiekből álló csapata lett a másodosztály bajnoka, és kezdte el újra azóta is tartó OB I-es tagságát.

Bajnoki döntő és BEK-győzelem

A helyi kötődés is alapja a si­kereknek, 1991-ben például úgy játszott férfi OB I-es bajnoki döntőt a Szentes, hogy keretében mindössze egyetlen játékos nem volt saját nevelés. A finálé második találkozóján óriási csatára késztették a legendás Újpestet, azok után, hogy otthon simán kikaptak. – Dacból, és csak azért is meg akarjuk mutatni – fogalmazta meg a történet kapcsán a helyi szpíker, Bocskay István a szentesi póló egyik titkát. – Nekünk sokáig nem voltak olyan körülményeink az edzéshez, mint a fővárosi sztároknak, ez pedig megkeményített minket – ma­­gyarázta.

A világbajnok magyar válogatottban hat szentesi is szerepelt 1994-
ben. ARCHÍV FOTÓ: SZENTESI VÍZILABDA KLUB

A siker receptje persze ennél összetettebb, erről idősebb Tóth Gyula is tud mesélni, hi­­szen ő Dr. Rébeli Szabó Józsefhez hasonlóan szinte a nulláról kezdte a munkát a női szakág felépítésével, a hölgyekhez pedig a legnagyobb szentesi eredmény kapcsolódik: 1993. február 14-én hazai – 2000 nézővel zsúfolt – medencében lett BEK-győztes. Azt se feledjük, hogy a magyar női válogatott 1994-ben hat (!) szentesi játékossal a keretében lett világbajnok, szintén Tóth Gyula irányításával.

Szívvel-lélekkel

– Szponzorokat kellett keresnem, hogy a szakágat fenn tudjuk tartani. Az első BEK-szezonban még modern felszerelésünk sem volt, a sztárcsapatok játékosai úgy néztek ki a pólósaink mellett, mint a manökenek. Az első támogatásokkal felszerelés is jött, illetve ekkor lett mecénásunk Magyar József, akinek azóta is rengeteget köszönhet az egyesület. Fontos megjegyezni, hogy egyszerű dolgozni jó alapanyagból, így megkönnyítette a munkámat, hogy a helyiek re­­mek úszóképzést kaptak, eb­­ből bátran lehetett meríteni. Ra­­gyogó edzők indították be a remek utánpótlásképzést, mint például Pengő László, Kádár Jó­­zsef vagy Fülöp Tibor. Folyamatosan komoly kvalitást képviselő trénerek dolgoztak Szentesen, sok esetben olyanok, akik játékosként nemzetközi szintű tapasztalatot gyűjtöttek, majd ezt átadták a következő generációnak – hangsúlyozta a szakember, majd hozzátette: a szentesiek nagyon érdeklő­dőek, elemzik a játékot, és szív­ből szeretik a pólót, ez pedig ko­­moly táptalajt ad ahhoz, hogy a nők és a férfiak is töretlenül az élvonalban szerepeljenek.

A 90-es évek már említett csa­­patának legnagyobb alakja Tóth László volt, aki 287-szeres válogatott centerként, világbajnoki bronzérmes és Európa-bajnoki ezüstérmes olimpikonként zárta le játékoskarrierjét, majd edzőként sem tétlenkedett, bajnok lett a Szentes női együttesével, most pedig a magyar női válogatott másodedzője.

– A szentesi uszoda csodás közeg, annyi barátot és élményt lehet ott szerezni, hogy szinte természetes választás a vízilab­­da. A bajnoki döntőben szereplő társaság tagjai nemcsak csapattársak voltak, hanem barátok is. Ez a legjobb kombináció, és többször visszaköszön a helyi sporttörténelemben – mondta Tóth László. – Akik ott edzősködnek, szívvel-lélekkel csinálják, és csak így lehet jó műhelymunkát végezni. Az adottság is fontos, hiszen nem is tudom, hogy a világon mennyi olyan vá­­ros lehet, ahol átlagosan egy emberre annyi vízfelület jut, mint Szentesen – nyilatkozta.

Ápolják a tradíciót

– Akkoriban több mint ezer néző is eljött a meccsekre. Ha nyertünk, másnap minden gyümölcsöt ingyen kaptak a já­­tékosok, ha kikaptunk, jobb volt inkább elkerülni a piacot – érzékeltette Pellei Csaba, mennyire szerves része lett a sportág a város életének. A férfi csapat jelenlegi vezetőedzője hozzátette: a szentesi képzést utánpótlás-válogatottak hosszú sora dicséri, de a mai vi­lágban egyre nehezebb meg­tar­tani a reménységeket.

Generációk hagyománya. A szentesi sikeredző, Tóth Gyula a nevét is öröklő,
utánpótlás-válogatott unokájának ad érmet. FOTÓ: VIDOVICS FERENC

– A tradíció a legfontosabb. Én is tervezek edzősködni, az új generációnak át kell adni, amit a nagy elődöktől tanultunk – véli Somogyi Balázs, a Szentes csapatkapitánya. – Mindig az utánpótlás az első, hiszen szép és jó házat sem lehet építeni erős alapok nélkül. A Szentesi Vízilabda Klub büszke lehet ar­­ra, hogy rengeteg tehetséget adott és ad a magyar vízilabdának, szeretném, ha ez a jövőben is így lenne – fogalmazott a cséká, és mi tesszük hozzá: vélhetően minden szentesi ne­vében beszélt.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában