Legendák nyomában: merre van a híres hun fejedelem, Attila sírja?

Hatalmának csúcsán, a Nyugatrómai Birodalom ellen foly­tatott hadjárata után Attila hun fejedelem visszatért Kárpát-medencei törzsszállására, ahol 453 tavaszán Sicambria várában menyegzőt tartott. Vá­­ratlanul épp nászéjszakáján ragadta el a halál, aminek az oka szintén nem tisztázott: az egyik verzió szerint ifjú germán felesége, Kimhilda, azaz Ildikó csepegtetett mérget Attila fülébe, de olyan feltételezés is van, hogy az esküvőn túlzásba vitt dőzsölés és a rengeteg elfogyasztott alkohol hatására belső vérzése lett, il­­letve az a történet is tartja magát, miszerint álmában eleredt az orra vére, és megfulladt.

Halála után fejedelemnek já­­ró temetést kapott, a legenda szerint Attilát az elterelt Tiszába temették a táltos utasítására a napkirály hajfonatába, a hold mosolyába és az éjfél szempillantásába, vagyis egy arany-, egy ezüst- és egy vaskoporsóba. Miután a vizet visszaeresztették, a temetésben segédkező rab­­szolgákat kivégezték.

Merre keressünk, Sicambria?

Attila sírjának kereséséhez jó kiindulópont lehet Sicambria várának megtalálása. A híres csongrádi régész, a he­­lyi múzeum névadója, Tari László régészeti és levéltári anyagokra hivatkozva azt feltételezte, hogy Sicambria itt lehetett Csongrádon, a Várhát­nál. – Attila hun fejedelem nagyon gyakran használta átkelésre a böldi révet, ez egy fontos átkelőhely volt, ami ezért védelemre is szorult, kellett, hogy legyen itt valamiféle erődítmény – tudtuk meg dr. Gyöngyössy Orsolya néprajzkutatótól. – A területen voltak szúrópróbaszerű régészeti feltárások, ezek alapján feltételezhető egy nagyobb méretű, Attila-korabeli hun település nyomai, ami akár egy fából készült vár is lehetett. Tari László arra hivatkozik, hogy maga a Várhát megnevezés is őrizheti Attila szálláshelyének a nevét – magyarázta a néprajzkutató.

Szintén Tari László 1930-as évekbeli gyűjtéseiből derül ki, hogy a csongrádi halászok a sa­­ját identitásukba is beleépítették azt, hogy ők Attila sírjának őrzői. Azt is mesélték a halászok, hogy időnként megjelent nekik egy táltos a Tisza-parton, aki megkérdezi őket, érintetlen-e még a sír, de a helyi mesevilágban is nagyon élénken él Attila fejedelem emléke.

Most jön az a bizonyos „de”…

A gyűjtések alapján így elmondható, hogy Sicambria – és így Attila sírja is – Csongrád környékén van. Ám itt jön az a bizonyos „de...”: Ugyanis nem csak a helyi mondákban bukkan fel a hun fe­­jedelem alakja: dr. Trogmayer Ottó, a Móra Ferenc Múzeum igazgatója is megerősítette, jóformán minden Tisza-menti település magáénak tudja Attila sírját. Negyvenéves pályafutá­­sa alatt nem volt olyan év, hogy kétszer-háromszor meg ne keresték volna azzal, hogy megtalálták Attila sírját.

– Ott van az a probléma is, hogy a mondakör egyes elemei, részletei aggályosak – veti fel Gyöngyössy Orsolya. – Attila temetéséről először Jordanes gót származású, írásaiban latin nyelvet használó itáliai történetíró ír először Getica című művében, a VI. században. Tehát már ő sem volt szemtanúja az eseményeknek, inkább már a legendaképződés indul el. Az is érdekes, hogy Jordanes arról ír, hogy a föld mélyén van a sír, azaz nem folyóba temették Attilát. Ráadásul, amikor lefordították Jordanes szövegét, akkor belecsúszhatott egy fordítási hiba is: ugyanis a latin „coperculum” szó a koporsót jelenti, de a szövegben valójában „ferculum”, azaz szemfedő szerepel, tehát nem hármas koporsó, ha­­nem hármas szemfedő lehetett, amibe a hun fejedelmet temették. Ez egyébként jóval életszerűbb is – magyarázta a néprajzkutató, aki hozzátette, a temetésben segédkező rabszolgák leölése is egy olyan középkori legenda, ami nagyon sok fejedelmi temetés vándormotívuma, ezzel a történetírók azt akarták érzékeltetni, milyen kiemelkedő személyi­ségről van szó. Ezek mellett Jordanesnél sincs nyoma a vízbe te­metkezésnek, a hun temetkezési szokások szerint általában fakoporsóban, földbe temetkeztek, a sír fölé pedig szkíta módra földhalmot, azaz kurgánt emeltek.

Ipolyi Arnold vizet fakaszt

Adja magát a kérdés: akkor hogy került a Tiszába temetés a képbe? Ennek a motívumnak a megjelenésére egészen a XIX. századig, Ipolyi Arnold Magyar Mythologia című művének megjelenéséig kell várni. Ipolyi hiedelmeket, mítoszokat, legendákat gyűjtött össze, és igyekezett egy lehetséges nagy magyar mitológiai korpuszt rekonstruálni. Attila vízben va­­ló temetéséről is úgy ír, mint egy „hagyományról”, de inkább legendáról van szó, hiszen a magyarság hitvilágában a víznek nagy jelentősége volt a halottas szokásokban. Emellett Ipolyi Alarik gót uralkodó példáját is hozza – akit a történelmi források szerint valóban egy folyó elterelésével temettek el – ezzel is Attila történelmi nagyságát igazolva. – Gárdonyi Géza hosszasan ír Attila temetéséről a Láthatatlan ember című munkájában, onnantól kezdve pedig bekerül a köztudatba, rögzül ez a hagyomány. Ahogy Móra Ferenc írta: „a csíra tehát Ipolyié, Jókai nevelte belőle a fát és Gárdonyi Géza szólaltatta meg rajt a fülemülét”. A legvaló­színűbb azonban, hogy nem kell folyóhoz kötnünk Attila temetését – összegzett Gyön­gyös­­sy Orsolya.

Ettől függetlenül a hun fejedelem sírja akár lehet Csongrád környékén is, még ha nem is valószínű, hogy a Tisza medrét kell átkutatni miatta.