Fél évszázadon át szolgálta a makóiakat Börcsök Lajos

– Azért lettem cipész, mert az édesapám is az volt. Akkoriban azt mondták, varjúnak varjú a fia, legyél te is cipész! – mondta Szent János téri, lassanként ki­­ürülő műhelyében a 77 esztendős Börcsök Lajos.

A mesterfogásokat azonban nem az apjától leste el, ő ugyanis odaveszett a második világháborúban. A makói szakmunkásképzőben tanult 1957-től, illetve Hódmezővásárhelyre, az ottani papucsgyárba járt gyakorlatra. Makóról ezt a szakmát heten ta­­nulták, de rajta kívül senki sem maradt az évfolyamból cipész – ő viszont nem bánta meg.

Segíteni az embereken

Dolgozott az egykori makói Ci­pőipari KTSZ-ben is, majd mi­­­­után az megszűnt, a cipők ja­vítása lett a kenyere. 1982-ben vásárolta meg azt a műhelyet, ahol mostanáig dolgozott. Becslése szerint átlagosan havi két­ezer párat javított.

– A legszívesebben az elegáns női cipőket javítottam, meg a gye­rekcipőket. Persze minden mást, még csizmát és papucsot is. Hogy mi a szép a mestersé­gemben? Az, hogy a munkámmal se­­gíthettem az embereknek – adta meg a választ. Több mint fél évszázadon át szolgálta apró műhelyében a város és környéke lakóit. Aktívan dolgozó kollégája ma már nincs Makón.

Nincs szükség cipészre

Börcsök Lajos tapasztalatai sze­­rint manapság egyre kevesebb az igény a cipészmunkára.

– Régen a cipők jó anyagból, bőrből készültek, szögelve voltak. Ma már jobbára műanyagból, műbőrből ragasztva készülnek nagy szériában és nagyon olcsón, így javítani nehéz, de nem is nagyon éri meg – magyarázta. Hozzátette, annak idején egy varrott vőlegénycipő hosszú éveken át szolgálta gazdáját – ünnepi, alkalmi viseletként.

Múzeumba kerülhet a cipészműhely

Nem tudta kinek továbbadni a stafétát, nem akadt olyan fiatal tanuló, akinek átadhatta volna a tudását. Ennek mindenekelőtt az az oka, hogy a cipészmesterség oktatását is beszüntették. Azért talán nem merül majd teljesen feledésbe a Börcsök-féle ci­­pészműhely, a makói múzeum igazgatója, Szikszai Zsuzsanna éppen ottjártunkkor tárgyalt a mesterrel arról, hogy az in­tézményben lenne helyük a kü­­lönle­ges szerszámoknak.

– Addig is arra kérek mindenkit, aki az utóbbi hónapok­ban hozott be lábbelit javításra, és a járványveszély miatt nem vitte el, jöjjön érte – kérte.