Egykori törzshelyén emeltek emléktáblát Suki Bélának

A valamikori Ságvári Gimnázium legendás történelemtanára, a filozófus és cigányprímás Suki Béla emlékét immár emléktábla őrzi hajdani törzshelyén, a Tiszavirág Étteremben, melynek felállítását egykori tanítványai, Dombi Gábor, Csejtei Dezső és Révész Béla kezdeményezték. Az avatóünnepséget szombaton tartották.

Dombi Gábor személyes emlékeinek megosztásával idézte fel bohém tanára legmeghatározóbb személyiségjegyeit, akivel érettségi után, egyetemistaként baráti kapcsolatba került.

– Ő volt a Hegelről, Kantról értekező, egzisztencialista értelmiségi, és a lezser-könnyed cigányprímás és ivócimbora, akiért ráadásul bolondultak a nők. Legtöbb emlékem kocsmaasztalok melletti, hosszú együtt töltött időkről van. Szinte mindig sokan ültünk az asztalánál, és először komoly, többnyire filozófiai témák jöttek elő. Aztán, ahogy egyre telt az idő, nőkre, lányokra, szerelemre változott a téma. Záróra előtt pedig már sokszor énekeltünk, nótáztunk – mesélte mosolyogva, majd hozzátette: Suki Béla szabad és igaz ember volt.

Csejtei Dezső egy szóban igyekezett meghatározni hajdani jó barátja sokoldalúságát.

– Hosszas töprengés után a latin spiritus, azaz szellem szóra esett a választásom. Bélusban a szellem számtalan árnyalata honolt. Mélyen benne gyökerezett a családszeretet szelleme. Aztán mélyen fészkelt benne a tudás szelleme, melyet tudatosan bontakoztatott ki, amikor a társadalmi körülmények lehetővé tették számára a szegény cigánysorból való kiemelkedést. Szinte kezdettől fogva ott honolt benne a zene szelleme, melynek gyönyörűségeiből gyakran bennünket is részeltetett. Mindehhez társult 1956-ban a tartás szelleme, miután rányílt szeme a világra, nem volt hajlandó behódolni az új hatalomnak, és inkább vállalta az élete végéig tartó, méltánytalan mellőzöttséget – fogalmazott.