Karácsonyi nagyüzem a Mars téren – Galéria

Reggel 6 óra után néhány perccel már nem volt üres parkoló a Gábor Dénes-szakközépiskola előtt, köszönhetően a járvány­ügyi veszélyhelyzetnek, vagyis a várakozás ingyenessé tételének. A piac saját, sorompóval is zárt területén még akadt hely, de a csarnokhoz legközelebbi sorokban már bőven 90 százalék feletti volt a telítettség – a legtávolabbiban is 10-ből 7 helyen állt már autó.

– Majd amikor jönnek – válaszolta tömören a fenyőárusok placcán egy biztonsági ember arra a kérdésünkre, mikor nyitnak. Mondjuk nem lett volna sok értelme a vásárlásnak, olyan vaksötét volt még, hogy semmit sem lehetett látni a fenyőből. Ha pedig csálé fát visz haza a ház ura, azt otthon könnyen szóvá teheti a ház asszonya…

Úttörőnyakkendő

Teljes üzem volt viszont a nagycsarnokban, a 6 órakor nyitó Hungerit mintaboltnál is bőven akadt már vevő. A gombapiacnál, a Nagymama Lángosa névre hallgató üzletnél éppen nem állt senki, így viszonylag nyugodtan tudtunk beszélni a „főnökkel”.

– Három óra után 20 perccel csörög az óra, négyre már itt vagyok, és egészen estig maradok, elő kell készíteni a másnapi lángosnakvalót

– mondta Sipos Sándor, hozzátéve, mindig fél 10-kor fekszik. Több képeslapot is mutatott nekünk, az egyik történetesen Kaliforniából érkezett a Nagymama Lángosa címre a Mars térre.

– Stanglit és pogácsát is visznek tőlünk messzire, például a Kilimandzsáróra, a lángos addig nem bírná ki

– beszélt változatos vevőköréről a gazda. Megtudtuk, ízlett a sajtos-tejfölös a pápai repülőteret őrző amerikai katonáknak is, amikor Szegedre keveredtek, tőlük is kapott szép köszönő képeslapot.

– Ez nem úttörőnyakkendő, ezzel szedem ki a sütőből a forró tepsit, és így mindig a kezem ügyében van – mondta kérdésünkre a nyakában lévő, úttörőnyakkendőre kísértetiesem hasonló ruhakiegészítőre. Hittük is, meg nem is, de nem jártunk a végére, mert időközben vásárló érkezett.

Bizalmi vétel

A szabadtéren már a sötétben is sokan árultak, a fedett asztalok fölött volt elég fény, de a sima, „beázó” szélső sorban nem sokat lehetett látni.

– Ilyenkor még tényleg nem lehet megkülönböztetni a birs­almasajtot a fügétől vagy az aranymálnától, de már adtam el ma mindegyikből. Igaz, visszajáró vevőnek, aki bízik bennem, én meg tudom, melyik ládába mit tettem – mondta a deszki Frányó Zoltán, akinek tényleg sötétségbe burkolózott még a régi mázsaházhoz közeli asztala.

Kicsivel arrébb Szécsényi Nikolett még csak akkor pakolta a kézikocsiról a ládákat a piaci asztalra.

– Én most hatra jöttem, ma a nővérem kelt korábban, úgy tudom, 3 órakor – mondta kérdésünkre.

Több zöldségesnél is akadt bőven vevő, főleg ott, ahol rendesen lehetett látni a portékát.

– Munkába megyek, mindig így, előtte szoktam jönni – mondta Nagyné Vörös Ilona, aki jól bevásárolt, paradicsomot, sörretket és kétféle paprikát is vett.

Két fronton

A csarnokban még inkább karácsonyi volt a pörgés már 7 óra előtt, a zöldséget és gyümölcsöt áruló Kotogány Adrienn alig győzte a „kétfrontos” kiszolgálást. Előfordult, hogy csak az egyik sorban négyen vártak arra, hogy lemérje a portékát, de láthatóan ügyesem megoldotta.

A Kávészöm kávézóban a járványhelyzet miatt most nem lehetett leülni, elvitelre azonban sokan kérték a forró reggeli ébresztő italt.

A hölgyektől megtudtuk, volt, aki már 4 órára beért, elő kell készülni ahhoz, hogy 5 óra után valamivel ki tudják adni az első kávét.

Mostanában talán nem topognak nyitásra és a kávéra várók, de „békeidőben” és főleg nyáron ez gyakran előfordul.

A leghosszabb sort a sándorfalvi Németh-féle hordós savanyúságosnál láttuk, itt éreztük leginkább, hogy kérdéseinkkel akadályozzuk az üzletmenetet. A pult mögöttiek persze maximálisan kedvesek voltak, a várakozók rosszalló pillantásaiból érzékeltük inkább, hogy feltartjuk a sort. Aki korábban leadta a rendelését, az a másik irányból érkezett és gyorsabban végzett. Csak bemondott egy nevet, és szinte azonnal megkapta az előre csomagolt savanyúságot Német Lajosnétól.

Szerencsekedd

Fél nyolc előtt 10 perccel alig lehetett bemenni az Irén csarnok felőli átjáróból a nagycsarnokba, az utat keresztezte a sándorfalvi savanyúságra várók hosszúra nyúlt sora. Megszámoltuk, 20-an voltak. Nem csoda, ha a pult mögött öten szorgoskodtak, és hátul még láttunk minimum egy embert, aki segítette a folyamatos kiszolgálást.

Azon viszont tényleg elcsodálkoztunk, hogy a lottózó is tömve volt, pedig legutóbb elvitték a több milliárd forintra hízott lottóötöst,

bent minimum fél tucat ember volt, de előtte is várakoztak négyen a szerencséjükre.

Mert nők!

Ahogy lángos, úgy sült kolbász és pecsenye nélkül sincs igazi Mars téri piac, Farkasné Konyhájánál is folyamatosan szolgálták ki a vásárlókat. A hölgyektől megtudtuk, hogy háromnegyed 3-kor keltek és háromnegyed 5-re értek be, és azt is, hogy szegediek.

Kicsit udvariatlanul megkérdeztük, hogy mi tart két óráig,

amire frappáns, udvarias, de a világ dolgait röviden helyre tevő választ kaptunk Fakasné Kovács Ibolyától: mert nők vagyunk!

Fél 8 után 10 perccel már szinte teljesen megtelt a piac zárt parkolója, a biztonsági őrök már csak akkor engedtek be újonnan érkező autót, amikor valaki kihajtott. Az én üressé vált parkolóhelyem sem hűlt ki, visszanézve láttam, hogy már elfoglalta egy autó.

A piac csütörtökön 5 órakor nyit és délben zár be, majd karácsony után vasárnap ismét fogadja az árusokat és a vásárlókat, egészen délután 3 óráig.

A két ünnep között a szokásos lesz a nyitvatartás, azaz reggel 5-től este 6-ig, de az év utolsó napján délben már lehúzzák a rolót.