2020.12.05. 19:20
Mit hozott a Mikulás száz éve?
A Délmagyarország első évtizedeiben sem maradhatott ki lapunkból a gyerekek kedvence. Az első világháború alatt szomorkásan írtunk a Mikulásról, a harmincas években nem csak a gyerekeknek, felnőtteknek is ajánlott ajándékot lapunk. 1943-ból a háborús évek Mikulásait ismerhettük meg.
Osztálykép 1936-ból Mikulással és krampusszal. A krampuszt egy időre a "krampuszellenes mozgalom", a csokimikulást meg a háború tüntette el.
Forrás: Fortepan/Kővári Brigitta
A Mikulás a kicsiknek ünnep, a nagyoknak inkább jelentékeny kiadás – olvastuk, amikor fellapoztuk első évfolyamunk december 6-i számát. Az ironikus hangvételű kérdezz-felelekben arról tájékoztatták az olvasót, hogy „minden gyerek rossz bizonyos tekintetben és bizonyos mértékben s minden gyerek jó”, így aztán kitétetik velük a topánkát az ablakba, ajtó elé, és „az egyiket megtöltik cukorral, a másikat megtöltik nyírfáról való seprüvesszővel”. Így bánnak el „a kis gyerekkel és a nagy politikusokkal”.
Fotó: Fortepan/Mészöly Leonóra
Apukához
1917-ben, az első világháború alatt nem azt várták, hogy hozzon valamit a Mikulás, inkább, hogy vigyen:
„Kicsik, nagyok kérünk: üres tarisznyádban vidd el örökre a háború krampuszát.”
Azt is megtudhattuk, hogyan készülnek a gyerekek: „Estefelé komoly munkába fognak a puha, gyermekkezek, (...) tisztítják a pici cipőcskéket, hogy Mikulás cukrot tegyen bele, ne virgácsot. Mert úgy érvényes az ablak közé tett cipőcske, ha fényesre van vikszolva s maga a gazdácskája tisztogatta meg.” A kívánságok között nem cukrot, diót, mogyorót említ a cikk.
„Súgd meg szegénykéknek, hogy visszatér apuka a frontról,
a fogságból te vezeted őket hosszú, hosszú sorban fehér hómezőkön.”
Fotó: Fortepan/Kővári Brigitta
Ínség és bőség
Az 1929-es nagy gazdasági világválság első évében „A helyzet (...) olyan, hogy a 4-5 éves gyermek is informálva van a Mikulás csődjéről. Nem igen várt aranypapírba csomagolt finom csokoládékat, — de nem is kapott.”
„A praktikus Mikulás inkább olyan dolgot választott ki, aminek a háztartásban is hasznát lehet venni:
meleg szvettert, harisnyát, sapkát, cipőt és mindezt — részletre.” Nézzünk bőségesebb éveket: 1933-ból találtunk hirdetést 10, de 30 centis batyus csokimikulásról, mikulásdrazséról, „csokoládé töltött női vagy férfi cipőről”.
1936-ban arról állított össze cikket a Délmagyarország, hogy hol lehet jó „mikulási ajándékot” beszerezni, felnőttekre is gondoltak. „Hajász Bertalan Szent György ucca 4. sz. alatti csemegekereskedő cég mikulási csomagjaiban a gyerekek csokoládé desszerteket, a családfő márkás édes tokaji bort, a háziasszony zamatos kávét, teát, kitűnő rumot talál.”
Agyagcsizma
1941-ben „a csokoládé Mikulás helyét elfoglalta a papírmaséból, fából és ostyaárúból készült háborús-Mikulás alakja” – ennek ellenére a Kárász utcai csemegeüzletben annyiféle újdonság várta édességből, likőrökből a vevőket, mintha nem is lenne háború.
1943-ban arról olvashattak a szegediek, „mióta ismét háborús fellegek tömörülnek Európa felett, Mikulás puttonya egyre szegényesebb lett.
„ A krampuszokat viszont nem a csokoládéhiány, hanem „egy Krampusz-ellenes mozgalom” tüntette el, amely „a démonokkal azonosította”.
A csokicsizmák agyagból készültek, édesség került ezekbe is, bár kimért szaloncukrot nem lehetett kapni. A csokimikulásokat egy ötletes boltos tejfölöspoharakból készített Mikulásokkal pótolta.
