A felkészültség és a véletlen találkozása Nobel-díjat ért

Miután a budapesti tudományegyetemen 1917-ben orvosi diplomát szerzett, Szent-Györgyi Albert Pozsonyban, Németországban, majd Leidenben és Groeningenben folytatott tanulmányokat. Akkoriban volt születőben a biokémia mint önálló tudományág, és olyan alapvető kérdések kerültek a kutatás fókuszába, mint hogy milyen változások történnek a biológiai oxidáció során.

Feloldott ellentét

A témában két német kutató elmélete feszült egymásnak.

– A biológiai égésfolyamatok során Heinrich Wieland elsődlegesen a hidrogén, Otto Warburg pedig az oxigén aktiválódására esküdött. Szent-Györgyi megtalálta, és bebizonyította a közös nevezőt, amely szerint mindkét állítás igaz: az oxigén és a hidrogén egyaránt aktivált állapotban lépnek reakcióba egymással – magyarázta Tasiné Csúcs Ildikó, az SZTE Klebelsberg Könyvtár könyvtárosa, aki mintegy tíz éve kutatja a Nobel-díjas tudós munkásságát.

A témában írt cikkét érdektelennek minősítették Hollandiában, aminek hatására Szent-Györgyi abba akarta hagyni a kutatást.

Családját hazaküldte, és már azon gondolkodott, hogy végez magával. Ám előtte elment egy nemzetközi élettani konferenciára, hogy még utoljára élvezhesse a tudományt.

Hexuronsav

Az 1926-os stockholmi konferencián a kor közismert és megbecsült, angol tudósa, Frederick Gowland Hopkins tartott díszelőadást, amelynek során kétszer is megemlítette Szent-Györgyi cik­­két.

– Hopkins Cambridge-be hívta Szent-Györgyit, ahol felettébb inspiráló környezetbe került, széles látókörű, szerény és empatikus főnöke gyorsan példakép lett számára – mondta.

Szent-Györgyi az égésfolyamatok vizsgálata során már korábban felfigyelt egy redukáló anyagra, amit narancsból és káposztaléből, majd mellékveséből sikerült egygrammnyi mennyiségben kivonnia.

A tanulmányát közlő újság szerkesztője elnevezte hexuronsavnak.

Árulkodó tengerimalacok

1928-ban Klebelsberg Kunó a szegedi egyetemre hívta oktatni, ahol le is tette tanári esküjét, ám még két év haladékot kért kutatásai befejezésére. Egy ösztöndíj révén Amerikába utazhatott, ahol a minnesotai Rochester vágóhídján végzett kutatásai során egy év alatt 28 gramm hexuronsavat nyert ki marhák mellékveséjéből. Ebből tízet rögtön angol kollégájának, Haworth-nek küldött, hogy meghatározza a kémiai szerkezetét. A többit magával hozta Szegedre.

– 1931-ben egy ifjú, amerikai kutató, Joseph L. Svirbely jelentkezett nála, hogy szeretne vele dolgozni. Svirbely korábban Charles Glen King csapatának tagja volt, amely a C-vitamint próbálta megtalálni.

Az már régen ismert volt, hogy a citrusfélék fogyasztása megelőzi a skorbutot. A C-vitaminnak el­­nevezett, skorbutellenes anyag pontos kémiai mibenléte azonban rejtély maradt, mert a citrom- és narancslé igen sok különböző molekulát tartalmazott. King ezeket izolálta sorra Amerikában, aztán tengerimalacoknak beadva próbálta megelőzni a skorbut kialakulását náluk – magyarázta a könyvtáros.

Szent-Györgyi odaadta kevéske hexuronsavát Svirbely-nek, hogy nézze meg, tartalmaz-e C-vitamint, mire az ifjú kutató közölte vele: az anyaga maga a tiszta C-vitamin.

– Svirbely Szegeden is tenge­rimalacokon végzett kísérlet által jutott e következtetésre. Szent-Györgyi lányának barátnője visszaemlékezésében meg is említette, hogy nagyon élvezte Szent-Györgyi Albert társaságát, mikor meghívták vendégségbe, de mindig egérszag terjengett a professzor otthonában – mesélte nevetve Tasiné Csúcs Ildikó.

Méltatlan vád

Svirbely Szent-Györgyi engedélyével levélben értesítette egykori csoportvezetőjét, Kinget, aki rögvest, 1932. április 1-jén publikálta a forradalmi felfedezést az amerikai Science tudományos szaklapban. Szent-Györgyi cikke pedig április 14-én jelent meg Európa vezető természettudományos lapjában, a Nature-ben. Később ezért King vehemensen támadta a magyar tudóst, arra hivatkozván, hogy ellopta felfedezését.

– Kiderült azonban, hogy 1932 márciusában Szent-Györgyi Budapesten már előadást tartott a C-vitamin témájában, a nagyvilág elé tárta felfedezését, amelyet még abban a hónapban le is közölt egy német szaklap. Így King támadása teljesen alaptalannak bizonyult – mondta a könyvtáros.

Elsumákolt vacsora

Svirbely ugyan azonosította a C-vitamint, ám ezzel Szent-Györgyi készletei ki is merültek. A tudós megszállottan kutatta, milyen forrásból lehetne nagyobb mennyiséget kinyerni. Próbálkozott káposztával, naranccsal, lovak veséjével, ám mindhiába.

– Az anekdota szerint egyik este a felesége paprikát rakott Szent-Györgyi elé vacsorára, aki a békességet nagyon szerette, a paprikát azonban ki nem állhatta.

Hogy ne kelljen megennie, közölte feleségével, hogy ezt a növényt még nem vizsgálta, így felpattant a vacsoraasztaltól, és lesietett a laboratóriumába, ahol vizsgálni kezdte a szegedi paprikát, amelyről kiderült, hogy a C-vitamin va­­lóságos aranybányája – részletezte.

A Nobel-díjas tudós visszaemlékezéseiben szellemesen így fogalmazott: „így lett egy férj gyávaságából világhírű felfedezés”.

A mozgás titka

A Nobel-díj 1937-es elnyerése után figyelme az izmok működése felé fordult. Elkezdte foglalkoztatni a téma, hogy a felszabaduló energia nemcsak kémiai, hanem mechanikai folyamatokat is lehetővé tesz, azaz mozgást, erőkifejtést. Ennek molekuláris szintű magyarázatát kereste.

– A kutatásai során galambmellizmot vizsgált, és csapatával sikerült felfedeznie az izmok mozgásában szerepet játszó fehérjék egy addig ismeretlen részét. Akkor már a miozin nevezetű fehérje is­­mert volt, és azt hitték, hogy az az egyedüli fehérje az izomban. Egy véletlen folytán azonban rájöttek, hogy valami más anyagnak is kell ott lennie.

Egy este ugyanis kutatótársa, Banga Ilona sós oldatban felejtette a miozint, és az oldat másnapra bekocsonyásodott. E reakció magyarázatát kutatva azonosították be az aktin fehérjét.

Nobel-díj értékű felfedezés volt ez is, hiszen így világossá vált az izom összehúzódásának és kitágulásának folyamata, ám a politikai viszonyok a kitüntetés elnyerését másodjára nem tették lehetővé számára – magyarázta Tasiné Csúcs Ildikó.

Amerikában folytatta

1947-es emigrációja után Amerikában Ráth István vállalkozóval egy magánalapítványt hozott létre, amelynek keretében folytathatta izombiológiai kutatásait. Szent-Györgyi kidolgozott egy új módszert az izompreparátumok előállítására, valamint feltalált egy újfajta laboratóriumi centrifugát is. 1954-ben a legrangosabb amerikai, tudományos kitüntetéssel, az Albert Lasker-díjjal méltatták.

Az 1960-as években szeretett lánya és második felesége is mell­­­­rákban hunyt el, amely tragédiák hatására a Nobel-díjas tu­­dós figyelme a rákkutatás felé fordult. 1986. október 22-i haláláig daganatkutatással foglalkozott.