2021.06.02. 19:32
A közösséget is építi a meszelés – Fotók
Szívügyüknek érzik a belvárosi házak sorsát az ott élők, így nem kellett lasszóval fogni a jelentkezőket az egyik nádfedeles ház belsejének kimeszeléséhez. A programon a középiskolásoktól kezdve a nyugdíjasokig minden generáció részt vett, így a közös munkával egyben a közösséget is építették Csongrád történelmi városrészének szívében.
A csongrádi belváros textilesházának közösségi meszelése. Fotó: Majzik Attila
Fotó: Majzik Attila
Bár Belvárosnak és Belsővárosnak is hívják, mára már távol került a város központjától, a Kerekároktól a Tisza partig elterülő településrész. Az ősi Csongrád magja azonban valóban ott volt, de a természeti adottságok úgy alakították a település fejlődésének irányát, hogy a terjeszkedés csak nyugat felé vált lehetségessé, így az évek során a város központja is áthelyeződött.
A Belsőváros a nádfedeles halászházaira a legbüszkébb, az épületek közül néhány turisztikai jelleggel hasznosított, vendégházakként működnek, többet pedig a város üzemeltet: az Ék utcában borházat, kovácsműhelyt és halászházat, a Gyökér utcában textiles házat alakítottak ki, az Öregvár utcában pedig a fazekasságot, a mézeskalács-készítést és a fafaragást bemutató helyiségek készültek el.
A helyiek is részt vesznek a karbantartásban
– Egy komoly igényfelmérés előzte meg a programjaink szervezését, így a közösségépítés a helyiek igényein alapul. A városrész karakterisztikájában meghatározó a ház karbantartása, tisztítása, ezért választottuk ezt a tevékenységet, valamint azért, mert a környéken élők is szeretnék kivenni a részüket a műemlékileg védett házak karbantartásából – magyarázta Gyöngyössy Orsolya néprajzkutató, a program egyik szervezője.
2019-ben szintén a városrészben élőkkel közösen festették le kívülről a mézeskalácsos házat.
Mint megtudtuk, a belvárosi textiles ház kimeszeléséhez tudás átadás-átvétel is kapcsolódott: azokat is várták, akik ennek a régi gyakorlatnak a módját és menetét szerették volna elsajátítani.
Jó program a közös munka
– Itt élek a Belvárosban, én itt is születtem. Ez az én városrészem, a magaménak érzem, ezért is jöttem el. Meg azért is, mert jól esik kimozdulni, ez is egy jó program – árulta el Sarusi-Kis Mihály. A nyugdíjas férfi elmondta, bár – ahogy fogalmazott – nem egy „virtigli” festő, de azért otthon maga is megcsinálja az egyszerűbb meszeléseket.
A textiles ház festésében a fiatalok is besegítettek: Gácsi Marcellnek a kötelező közösségi szolgálatába is beszámított ez a tevékenység.
– Még sohasem próbáltam ilyet, kíváncsi vagyok, hogy lehet megtanulni egy ilyen technikát. Egyébként is hasznos, mert beszámít az ötven órás közösségi szolgálatomba is – mondta el a kilencedikes gimnazista.
A közösséget is építi a meszelés. Fotó: Majzik Attila
A női munkák és mulatságok háza
A belvárosi halászházakat öt éve kapta meg működtetésre a Művelődési Központ, akkor alakítottak ki külön arculatot a házaknak: így lett borház, fazekasház, halászház, kovácsműhely, textiles ház, fafaragóház és mézeskalácsos ház is.
– A textiles ház a női munkák és mulatságok háza is, azaz közösségi tér is egyben. Itt rendezzük a táncházakat és a családi programokat is, illetve a helyi kézimunka szakkör is szokott itt foglalkozásokat tartani. A nyári táborok alatt a gyerekek a szövést, fonást tanulhatják meg, ezeket nagyon szokták szeretni – árulta el Kókainé Vincze Éva, a Művelődési Központ munkatársa.
A textiles ház legközelebb június 26-án telik majd meg élettel, akkor egy családi délutánnal várják majd a csongrádiakat.
