Újabb darabok a gyűjteményben

2021.08.31. 06:58

Antik csodákat ajándékozott a makói múzeumnak az olimpikon

Ismét értékes múltidéző relikviákkal gyarapodott a makói József Attila Múzeum. A fel­ajánlást ráadásul egy olimpikon tette, aki bár nem makói, de vidékünkhöz ezer szállal kötődik.

Szabó Imre

A makói József Attila Múzeum skanzenjének, azaz szabadtéri néprajzi kiállítóhelyének június vége óta van egy különleges kiállítása, amely régi közlekedési eszközöket mutat be. Látható itt lőcsös kocsi, nagyatádi szekér, lovas szán, de például több régi kerékpár és talicska, illetve különböző ló vontatta eszközök modelljei is. A tárlat az első naptól népszerű – most pedig gyarapodott, méghozzá nem akármilyen tárgyakkal, és az sem akárki, aki a felajánlást tette.

Fotó: Szabó Imre

Múzeumból múzeumba

Az intézményt az 1996-is atlantai olimpián részt vevő magyar csapat egyik tagja, Tuska Pál kereste meg azzal, hogy régi paraszti eszközöket adna át. A lovaglásban 13. helyezést el­­érő, hatvanas éveiben járó, tótkomlósi születésű olimpikon egész élete a lovakról, a lovaglásról szólt, és azt szerette volna, ha a családi örökségként tulajdonába került relikviák megmaradnának, és mindenki láthatná azokat. Arra pedig, hogy miért épp a makói múzeumot ajándékozta meg, a magyarázat az, hogy Szikszai Zsuzsanna igazgató családjához régi, baráti szálak fűzik.

– Amikor meglátogattuk, elámultunk, hiszen az ottho­­na is szinte egy komplett ki­­állítótér

– mondta Szikszai Zsuzsanna. A makói múzeum kapott onnan végül egy szekeret, egy téli-nyári parádés szánt, egy Kalmár-rostát, egy kukoricamorzsolót és egy tejszeparátort.

Kocsiszínt építenek

A legnagyobb és talán legértékesebb szerzemény a gazdaszekér, amelynek a vasalása különleges.

– Azt sajnos nem lehet tudni, hogy hol és ki készítette, de elképzelhető, hogy a Tótkomlóshoz közeli Makó-Rákoson egy ottani mester, hiszen régen voltak ott bognár- és kovácsműhelyek

– mondta az igazgató. Az oldalait befonatják majd az apátfalvi Vígh Tóni bácsival. A szánt teherhordásra, de templomba vagy vásárba járásra is használhatták. Érdekes, hogy nyáron is fogtak elé lovakat – szénát, szalmát hordtak például vele. A talpa nincs vasalva, tükörsimára csiszolták.

Szikszai Zsuzsanna igazgató az egyik új szerzeménnyel. Fotó: Szabó Imre

Mindkettő a skanzenbe ke­­rül hamarosan; olyan jó állapotban vannak, hogy különösebb felújítást sem igényelnek. A múzeum terve most az, hogy ősszel kocsiszínt építenek a skanzenben kiállított közlekedési eszközöknek, és ez a kettő is odakerül majd. Most ezeket ponyvás sátrak védik az időjárás viszontagságaitól.

Mesterek emlékezete

A múzeum birtokába került Kalmár-rostáról azt érdemes tudni, hogy az egykori hódmezővásárhelyi gyáros, Kalmár Zsigmond fejlesztette ki, ezért is nevezték el róla. Az elmés szerkezet a dughagyma méret szerinti osztályozására alkalmas. A kukoricamorzsoló Tótkomlóson készült, a tejszeparátor pedig a két világháború közti technika csúcsát képviselte: nagy gazdaságokban használták a tej feldolgozásakor. Ezek a berendezések is kitűnő állapotban kerültek Makóra.

– Az ehhez hasonló eszközöket az én gyerekkoromban még használták, ma már viszont alig van belőlük

– indokolta az igazgató, miért kell ezeket megőrizni. Hozzátette, ráadásként azért is, hogy emléket állítsanak azoknak a mester­embereknek, akik ilyesmiket készítettek.

A szánt teherhordásra, de templomba vagy vásárba járásra is használhatták egykor.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában