Az igazi pedagógus soha nem fárad el, és mindig mosolyog

– Az általános iskolában a továbbtanuláskor nem tudtam határozottan választani, dönteni. Végül építőipari szakközépbe jelentkeztem és jártam Szegeden. Hamar rájöttem: az nem az én világom, hogy számoljak és csőtollal szerkesszek. Ópusztaszeren 1988-ban volt két üres „óvónői” állás, Horváth Attila barátommal jelentkeztünk, felvettek, képesítés nélküli pedagógusként dolgoztunk: uzsonnáztattunk, altattunk, és ját­­szottunk a gyerekekkel – mondta a kisteleki Sejben Jó­­zsef. Elárulta, úgy kötöttek életre szóló haverságot, hogy amikor őt a suliban sarokba állították, Attila odament hozzá, és megkérdezte: leszel a barátom?

A legszebb év

– Életem egyik legszebb éve volt az ópusztaszeri: semmi teher, semmi felelősség – jelentette ki az óvó bácsi, akit ma is sokan szólítanak így Kisteleken. – Jól éreztem magam a kicsik között, egyébként visszagondolva: mindig is vonzódtam az ilyen tevékenységhez, mert ifivezetőként visszajártam az általános iskolámba, elmentünk a diákokkal kirándulni, így sok helyre eljutottunk, bejártuk például a Mecseket és az Őrséget. Az ópusztaszeri év meghatározó volt az életemben, ma sem csinálnám és döntenék másként – jelentette ki Sejben József. Közben 1996-ban szakirányú diplomát szerzett, akkor Balástyára került – a községben kiváló szakmai munka folyt, nagyon sokat tanult ott –, 2002-ben érkezett vissza szülőföldjére.

Szülői örökség

Szüleitől józan paraszti észt, em­­berséget, tisztességet tanult, kapott örökbe. Ehhez mindig tartja magát, és ennek is köszönhetően jó kapcsolatot ápol a felnőttekkel és a bölcsisekkel, óvodásokkal egyaránt. Számíthatnak rá. – A gyerekek bármikor bejöhetnek az irodámba, az ajtó nyitva, és én örömmel gyűjtöm be az öleléseket, puszikat – közölte nevetve. Jó munkahelyi légkört is igyekszik teremteni – nem meglepő, hogy ott van a kollégák között a barát, Attila óvó bácsi is –, mert „csakis így lehet jól, türelmesen, szeretettel, jó pedagógusként foglalkozni a gyerekekkel”. – Fontos, hogy kíváncsiak legyünk, és ha tudunk, segítsünk a családoknak, mert kizárólag boldog szülők tudnak boldog gyermekeket nevelni – tette hozzá, megemlítve, hogy 3 csemetéje van, a legidősebb, a nevelt fia, Jójárt Dominik 21, közös gyerekeik közül Vanda 13, Zalán 11 éves. Feleségével, Nikolett-tel 2006-ban ismerkedtek meg úgy, hogy Dominik hozzájuk járt az óvo­­dába, akit édesanyja egyedül ne­­velt.

Érdemes?

– Sajnos az élet olyan, hogy a jó szándékú embereken átlépnek, átgázolnak, így felmerülhet: ér­demes-e ilyennek lenni, ilyennek nevelni a csemetéket? A válaszom: igen. Igyekszem megfogni az élet jó, pozitív oldalát, és nem az anya­giak motiválnak – jelentette ki. Itt kell megemlíteni: a sport, a labdarúgás is sokat segített neki, végigkísérte pályafutását.

– A legendás testnevelőtől, Onozó Istvántól sokat kaptam és tanultam. Attilával együtt szerettük a tréningeket, versenyt edzettünk, téli szünetben elkértük a sportcsarnok kulcsát, hogy lépcsőzhessünk – emlékezett József. Szomorúan tette hozzá: ma ez már nem divat, egyre több a túlsúlyos, elhízott gyerek és fiatal, ami szerinte elsősorban szülői felelősség. Sok a kifogás, miért nem mozognak, sportolnak, pedig „rossz idő nincs, csak rossz öltözék” – jegyezte meg. – A mostani gyerekek is kíváncsiak például a katicabogárra, a fűszálon legördü­­lő harmatcseppekre, a csigákra, ha felkeltik irántuk az érdeklődésüket. Mi annak idején az utcán nőttünk fel, a maiakat leköti az okostelefon és a számítógép. Pedig ezek csupán eszközök, nem szabad hagyni, hogy azok használjanak minket – figyelmeztetett az 52 éves óvodapedagógus. Érdekesség, ő nem járt óvodába.

Sírás és nevetés

– Napi szinten van olyan dolog, amin sírhatunk vagy nevethetünk. A családok életébe bepillantást nyerve láthatunk örömöket és tragédiákat is. Volt egy izomsorva­dásos kisfiú – sajnos már nincs közöttünk –, Attila óvodai csoportjába járt, sokszor a nyakában vitte a sétákkor, kirándulásokkor. A gyerekek is elfogadták, tolerálták, nem haragudtak rá semmiért, akkor sem, ha agresszívabban, türelmetlenebbül viselkedett. Mindent megtettünk érte, amit lehetett, sajnos többet nem tudtunk... Azt gondolom, szép időszakot töltött nálunk – elevenítette fel a történteket Sejben József. Elárulta: soha nem készült arra, hogy vezető legyen, de kollégái kapacitálták, adja be pályázatát. Úgy tett, és nyert: 2006 óta vezeti Kistelek bölcsődéit és óvodáit (3 óvoda, 1 bölcsőde és 3 minibölcsőde, a harmadik most épül), valamint hozzá tartoznak a pusztaszeri hasonló intézmények.

– Eleinte egy-két értekezlet Mó­­nika-show-hoz hasonlított: pa­­naszkodtak, kibeszélték egymást a kollégák. De ez megváltozott, már elmúlt, és arra vagyok a legbüszkébb, hogy annak, aki ide bejön – bárhonnan és bárki –, szinte azonnal feltűnik, hogy nálunk mindenki jókedvű, mosolyog – közölte. Hozzátette: igyekszik felkeresni intézményeit, de egyre több időt tölt a számítógép előtt az irodában.

Igazi pedagógus

– Az igazi pedagógus szerintem soha nem fárad el, és mindig mo­­solyog. Az is öröm például, hogy már az egykori óvodásaim gyerekei járnak hozzánk, óvodások nálunk, és mindenki, mindkét generáció óvó bácsinak szólít – mondta meghatódva József.