bor és paprika

2021.09.26. 07:00

Borszűrő Szent Mihályról és a szegedi paprikáról szólt a hétvége

Ópusztaszeren és Forráskúton a szüreti munkálatokba kóstolhattak bele az érdeklődők, na meg persze a friss mustba és az újborba. Eközben a megyeszékhelyen Paprika Napot szerveztek és a régi paprikabál hangulatát is megidézték.

Kiss Anna

Fotós: Frank Yvette [email protected]

Szent Mihály napjára, vagyis szeptember 29-re már megforrt a déli szőlőhegyek szőlőinek bora, kezdődhet a szüret – tartotta elődeink mondása, akik éppen ezért ezt a napot Borszűrő Szent Mihály napjának hívták a délmagyarországi területeken.

Sőt Eger környékén is igen nagy hangsúlyt kapott az ünnep, ugyanis szünetelt a bíráskodás és a diákok is szünetre mehettek, mert mindent alárendeltek a szüretnek, mellyel együtt Szent Mihály napján megkezdődött a borszűrés és a lakodalmak időszaka is az Alföldön és Eger környékén.

Szüret és madármegfigyelés

Ezt a hagyományt idézték fel szombaton több megyei településen is. Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban a Szegedi tanya szőlőskertjében vehették szemügyre a látogatók a szüret munkálatait, kipróbálhatták a szőlőpréselést és bőven fogyaszthattak friss mustot is. Ráadásul azt is megtudhatták, hogyan sikerült a korai fajták szürete, hiszen a már elkészült újbort is megkóstolhatták.

A szüreti tevékenységek mellett az iparosok mesterségeivel is megismerkedhettek, így például a csipkeveréssel, a szűrhímzéssel, a bőrművességgel, az úgynevezett külüzéssel és a paprikafűzéssel is.

Szintén szombaton a Puszta Házánál Madármegfigyelési nap is volt, ahol délután solymász bemutatót tartott Bódis Gergely László, a Magyar Solymász Egyesület tagja.

A solymász az érdeklődőknek nemcsak a madár tanítását és az ahhoz kapcsolódó eszközöket mutatta be, hanem azt is elárulta, hogy az 1100-as évektől nem lehetett találni olyan nemes udvart vagy királyságot, ahol ne tartottak volna idomított ragadozó madarakat, valamint sasokat és héját. Hozzátette, Solymár település neve is innen ered, hiszen Mátyás király udvarában 3 ezer sólyom volt, és a velük foglalkozó solymászokat ott tartotta, ahol ma a település áll.

A vadászmadarak legnagyobb rabja egyébként IV. Béla volt, aki a dénárjára a saját héjájának képét verette rá. Beszélt arról is, hogy hazánkban jelenleg 80 aktív solymász van, 2013 óta hungarikum a magyar solymászat, ami a világörökségnek is a része lett.

Forráskúton bortábornokot avattak

De nemcsak Ópusztaszeren, hanem 25 kilométerrel odébb, Forráskúton is a szüretről szólt a szombat. Itt már tizennyolcadik alkalommal szervezték meg a mulatságot. Nem is akárhogy, hiszen itt az a szokás, hogy délután lovasfogatokra ülnek a település lakói és úgy mennek ki Molnár Mihály szőlőbirtokára szüretelni, majd onnan a művelődési ház elé térnek vissza, ahol megtörténik a bogyózás és a préselés, végül pedig a jól megérdemelt mustkóstolás következik. A lányok persze mindezt korhű ruhában, kékfestőben teszik.

Fodor Imre polgármester kiemelte, Forráskúton a szüreti mulatságnak és a farsangi tuskóhúzásnak nagy hagyománya van, amit a nagyszüleik és a szüleik is megőriztek, ők pedig ezt tovább szeretnék ápolni, ezt a célt szolgálta a szeptember 25-i rendezvény is. Hozzátette, a napot este bállal, vagyis szüreti mulatsággal zárják minden évben, ahová a környező települések bortermelői is ellátogatnak, például Üllésről, Bordányból és Ruzsáról.

A bálon megválasztották a bortábornokot is, idén ezt a címet Tímár Géza nyerte el, vagyis övé lett a környék legjobb bora.

Megjegyezte, népszerű esemény ez a helyiek körében, a Molnár család mellett pedig Sándor Alajos és Szögi János borász is nagy odaadással támogatja hosszú ideje a kezdeményezést.

Alsóváros, mint Paprikaváros

De nemcsak az évi átlagnál korábban megkezdett szüretről híres ez a vidék, hanem a szegedi paprikáról is, melynek termesztői régebben szeptember végére fejezték be a nagyobb munkálatokat. Éppen ezért az Alsóvárosi Tájházban szombaton Paprika Napot tartottak, 2011 óta ez már hagyománnyá vált itt.

Kulik Melinda, a tájház vezetője lapunknak arról beszélt, hogy régen Alsóváros másik neve Paprikaváros volt, hiszen minden itt lakó családnak valamilyen módon köze volt a paprikához. Volt, aki termesztette, volt, aki feldolgozta.

Hozzátette, a tájház épülete is régen paprikás ház volt, mert a benne lakók szintén paprikatermesztéssel foglalkoztak, ezért evidens volt számukra, hogy megünneplik Szeged egyik legismertebb jelképét.

Egész nap paprikás kézműves kuckóval és bábelőadással várták az érdeklődőket, akik egy néptánc bemutatót is láthattak. Régen ugyanis a paprikával kapcsolatos nagyobb munkák befejeztével paprikabált tartottak, a tájházban pedig ennek hangulatát szerették volna megidézni a néptánc és a népzene segítségével.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában