Diáklányból lett olasz mamma

Gyovai Helén élete egy internetes ismerkedésnek köszönhetően változott meg gyökeresen több mint 10 évvel ezelőtt. A szegedi nő ugyan egész életében imádta Olaszországot és az olasz utazásokat, a gimnáziumban megtanulta a nyelvet is, sokáig mégis csupán hagyományos turistaként látogatta a pizzák országát. Aztán megismerte a párját, és hirtelen ő is egy kicsit olasszá vált.

Nehéz döntés volt

– Ő egy családi vállalkozást vitt Magyarországon, a megismerkedésünk előtt 2 hónappal érkezett. Egy idő után azonban hazament, és a következő időszakban távkapcsolatban éltünk. Két év után jött el az a pont, amikor tudtuk: valakinek költöznie kell ahhoz, hogy együtt tudjunk maradni. És végül úgy alakult, hogy én lettem az – mesélte. Helén 2010-ben hagyta el Magyarországot, de erre már jóval korábban felkészült. – Korábban a közigazgatásban dolgoztam, de tudtam, hogy ahhoz, hogy Olaszországban munkát találjak, szükség lesz az önéletrajzomban valami olyasmire is, amit ott is tudnak értelmezni. Ezért az IBM-nél vállaltam munkát, és az idő azt igazolta, hogy ez valóban jó döntés volt. Hiszen ma már egy olyan cégnél dolgozom Olaszországban, amelynek a legnagyobb ügyfele éppen ez a számítástechnikai cég – magyarázta.

Persze a költözés nem volt ennyire egyszerű. – Saját lakásom volt és biztos állásom, szóval volt mit feladni. A szüleimtől sem volt egyszerű elszakadni, így szerettem volna magamnak egyfajta menekülőutat. Ez volt a lányom, akit ak­­kor már a szívem alatt hordtam. Az utolsó trimeszterben költöztem ki Olaszországba, és elhatároztam, hogy ha a gyes lejártáig nem ta­­lálok munkát, visszajövök. Szerencsére azonban sikerült beilleszkednem az ottani mindennapokba – mosolygott. Ettől függetlenül természetesen nem akar teljesen elszakad­­ni Magyarországtól: évente 3-4 alkalommal hazalátogat, és lá­­nyát is megtanította magyarul. Juli évente egy hónapot szintén Magyarországon tölt nagyszülei­vel, és ezt az időszakot mindig nagyon évezi. A kedvenc étele pedig a paprikás krumpli.

Blogban mesél

Helén munkahelyén minőségbiztosítási elemzéseket végez, az Excel-táblák körül forognak a mindennapjai, ennél azonban sokkal kreatívabbnak érzi magát. Ezért kezdett el blogot írni, amelyet mostanra több mint 17 ezren követnek. – Az olaszmamma felületén az itt élők szemével mutatom be Olaszországot és azokat a helyeket, ahol a magyar turisták kevésbé fordulnak elő vagy eszükbe sem jut felkeresni. Itáliáról a legtöbbeknek például a tengerpart és a meleg jut eszébe, Torino környékén azonban, ahol én élek, hegyek vannak, télen pedig hó. De folyamatosan kirándulok is, így valóban be tudom mutatni az ország rejtett arcát is – tette hozzá.

Dolce vita

Bár blogja elsősorban az utazásokról szól, Helén mostanra jól megismerte az olasz mindennapokat is. – Az elején furcsa volt megtapasztalni, hogy a mi poroszos gyereknevelésünkhöz képest itt sokkal lazábbak az emberek. Náluk például a közös vacsora szent dolog, így a gyerekek sem fekszenek le este 10 óra előtt, de az éttermekben akár éjfélig is elüldögélnek velük. Az iskola ugyanakkor sokkal ru­­galmatlanabb. Reggel 8.30-kor nyitják a kaput, korábban nincs lehetőség odavinni a diákokat. Délután fél 5-kor végeznek úgy, hogy 120 perces tanórákat tartanak nekik, és délután sem napközi, hanem rendes tanítás folyik. És persze délután is csak egy 10 perces időintervallum van, amikor át lehet venni őket. Komoly szervezést igényel tehát, hogy az ember munka mellett odaérjen az iskolába, de ezt is megtanultam – mosolygott a szegedi édesanya, aki azonban összességében sokkal pozitívabbnak találja az olasz életet. – Az emberek ott sokkal optimistábbak és kevésbé stresszesek. Ami pedig különösen tetszik, hogy az idősek sem zárkóznak be. Teljesen természetes, hogy 85 évesen valaki még eljár zenés-táncos bulikba, de vannak erre a korosztályra specializálódott utazási irodák is. Azt gondolom, az, hogy olyan sokáig élnek, nemcsak a mediterrán étrendnek, de ennek az életstílusnak is köszönhető – tette hozzá.

Egy hónap alatt

A szegediből olasszá lett édesanya tehát már évek óta ír, a tavalyi, koronavírus miatti bezártság azonban egy teljesen új dolgot hozott az életébe. – Az interneten olvastam tavaly novemberben Fejős Éva kihívását, amelyben az volt a cél, hogy 30 nap alatt megírjunk egy regényt. Mivel úgysem mehettünk sehova, belevágtam, és megírtam a Hogyan lettem olasz mamma? című könyvemet. Régi vágyam volt, hogy egyszer írjak egy regényt, de soha nem mertem belekezdeni. Amikor készen voltam, akkor is sokat hezitáltam, vajon elküldjem-e a kéziratot, végül szinte az utolsó pillanatban nyomtam rá a gombra. Aztán egy hónap múlva jött az üzenet: tetszett Évának, és én vagyok az egyik szerencsés, akinek ki is adja a művét.

Helén tisztában van vele, hogy nagyon szerencsés, hiszen a mai magyar könyvszakmában nehéz kiadót találni. Regényét ráadásul úgy tűnik, szeretik az olvasók, van, ahol már el is fogyott a polcokról. A sikeren felbuzdulva már elkészítette új könyvét, de mint mondta, ezzel nyilvánvaló­­an nem végzett olyan gyorsan, mint az előzővel. – A Hogyan lettem olasz mammán nem kellett sokat gondolkoznom, hiszen az a saját életemről szól. Nem kellett karaktereket felépíteni vagy a történetet csavarni. Az új könyvem tehát kicsit más lesz, de azért nem szakadok el teljesen a saját élményeimtől. Rengeteg párt ismerek, ahol olasz férfi vett el magyar nőt, ezért úgy döntöttem, arról írtam, milyenek az olasz férfiak és mitől működik jól egy ilyen vegyes nemzetiségű párkapcsolat.