Elfeledett, szegedi képzőművészek portréit gyűjtötte csokorba Apró Ferenc

A jeles napon mutatta be a nagyközönségnek legújabb, Festők, szobrászok a régi Szegeden című kötetét, amely egyrészt az öt évtizedes várostörténeti kutatásai során keletkezett, régebbi írásainak válogatását tartalmazza, másrészt pedig olyan elfeledett, szegedi képzőművészek portréit mutatja be, akiket „a szegedi köd eddig eltakart”.

A könyvbemutatón elmondta, első képét húszas éveiben véletlenül és dacból vásárolta. Gyermekkori cimborájával váratlanul futott össze az utcán, aki nevetve ajánlotta számára Dinnyés Ferenc egyik festményét, amelynek megvásárlására barátja kacagása miatt méregből látatlanban kezet adott. Ez a véletlen indította el a szegedi képzőművészet behatóbb vizsgálatának évtizedes útján.

Legújabb kötetében 61 szegedi képzőművészt mutat be olvasóinak. Elmondta, a kiadvány megalkotásában mindenekelőtt a hiánypótlás motiválta.

– Nagyon régi szívfájdalmam volt, hogy soha nem írtak még például Lipovszky Henrikről és Józsefről, a volt zsinagóga tervezőiről, akik ráadásul keresztényként tervezték meg az épületet, ez kivételes egész Magyarországon. Továbbá Nagy Ferenc képíróról 1867-es halála óta nem jelent meg cikk, és nem írtak Heksch Nándor ötvösről sem, akit 1944-ben elhurcoltak és meggyilkoltak, azóta róla sem jelent meg cikk róla – részletezte a várostörténész.

A könyv további különlegessége, hogy valamennyi bemutatott képzőművész portréját is tartalmazza, amely bizonyos művészek esetében igazi kuriózumnak számít.

– Lehel Istvánról mindössze egy fénykép maradt fent, Nyilasy Sándorról kettő, Erdélyi Mihályról, a Vezúv festőjéről szintén egy, Chevalier Antónia pedig száz éve halt meg, azóta ebben a kötetben jelent meg róla az egyetlen cikk és kép – sorolta Apró Ferenc, aki következő kötetének megjelentetését jövő tavaszra tervezi Írók, költők a régi Szegeden címmel.