Az ellenfél Debrecen és Pozsony volt

2021.11.01. 06:58

A Szegedi Tudományegyetem megalapításának előzményei

Több mint két évszázaddal ezelőtt született meg az akkor még álmos mezővárosként működő Szegeden a felsőoktatás meghonosításának vágya. A nagy árvíz után e törekvés mozgalommá erősödött, ám évtizedeken keresztül minden kezdeményezés kudarcba fulladt. A szegediek licitáltak, összefogtak, elbuktak, új utat kerestek, de újra elbuktak. Majd Kolozsvár egén egyre sötétebb felhők gyülekeztek.

Koós Kata

Szeged lakosságának régi vágya volt, hogy a felsőoktatás kiépüljön a városban.

– Már a 18. század végén beindított a piarista gimnázium egy bölcseleti képzést, amely túlnyúlt a középiskolai szintű oktatáson. Majd az 1879-es nagy árvíz után készítettek egy felterjesztést, hogy Szeged egyetemet akar. Ez nem lett volna rossz időzítés, hiszen az újjáépítés során a település a legkülönbözőbb helyekről kapott anyagi segítséget, ráadásul az álmos mezőváros helyett egy modern, nagyvárosi szerkezetben éledt újjá, amely ideális feltételeket teremtett. E kezdeményezés már politikusokat is magával ragadott, nyomtatványok születtek, a törekvés mozgalommá nőtt – részletezte Vajda Tamás, az SZTE Szaklevéltár igazgatója. A meg­­mozdulás azonban nem vezetett eredményre.

Véd- és dacszövetség

1881-ben már az Országgyűlésben is felvetődött, hogy nem elég a két egyetem az országban, azaz a budapesti és a kolozsvári tudományegyetem. Szeged többször jelentkezett a feladatra, sőt kompromisszumos megoldásként felajánlotta a város, hogy megelégszik egy jogakadémia alapításával is, de ez sem valósult meg.

Az SZTE Szaklevéltár igazgatója az egyetemalapítók Aradi vértanúk téri domborműve előtt. Fotó: Török János

– 1907 környékén már Pécs, Debrecen és Nagyvárad is komolyan licitált az egyetemért folyó versenyben. Temesvár egy műegyetemet szeretett volna, amelyből csupán egy volt az országban, és a dualizmus iparpolitikája következtében robbanásszerűen nőtt a hallgatók száma. 1910-re készült el a műegyetem épülete a budai rakparton, de már az átadáskor kinőtték a hallgatók. Nem győzték toldani, és szinte kezelhetetlen létszámú évfolyamok­kal működött – magyarázta a levéltár-igazgató.

1908-ban a szegedi és a temesvári politikusok a siker érdekében véd- és dacszövetséget kötöttek.

– Megfogadták, hogy Szeged támogatja Temesvár műegyetem-alapítási törekvéseit, Temesvár pedig Szeged tudományegyetem felállítása iránti igényét. Egyedülálló volt az országban, hogy ebben a kérdésben nem rivalizált a két közeli nagyváros, hanem összefogva küzdöttek az Országgyűlésben a képviselők – fejtette ki Vajda Tamás.

A politikusok hosszú ideig húz­­ták a döntést. Versenyeztették a városokat, hogy ki ajánl többet, hogy minél olcsóbb legyen az ál­lamnak a megvalósítás. Végül 1912-ben született meg a döntés. A po­­litikai vesszőfutást Pozsony és Debrecen nyerte. Mindkét település előnnyel indult, mert részlegesen már voltak felsőoktatási intézményeik. 1914 nyarán nyitották meg az új egyetemeket.

Balkán Akadémia

Bár elvesztette a versenyt, Szeged azonban nem adta fel, új utakat keresett.

– 1916-ban elindult egy alulról jövő kezdeményezés. Már nem az államtól várták, hogy létrehozzon egy felsőoktatási intézményt, hanem a városban működő gazdasági és kereskedelmi kamara vetette fel a Balkán Akadémia ötletét. Ez felsőoktatási, külkereskedelmi képzést nyújtott volna – részletezte Vajda Tamás.

A jegyrendszer és az óriási infláció ellenére elkezdtek civil felajánlásokat gyűjteni, és össze is gyűlt 250 ezer korona adomány.

– 1916-ban divatos szó volt a Balkán, ugyanis akkor még mindig optimisták voltunk, hogy a fél Balkán-félszigetet elfoglaljuk. A törökök és a bolgárok a szövetségeseink voltak az első világháborúban, így már azt terveztük, hogy hogyan fogjuk majd gazdaságilag kiaknázni a területet – magyarázta. A minisztérium azonban 1918-ban végleg leállította e kísérletet is. A kudarc után az összeg visszaszállt a felajánlókhoz. Csupán 40 ezer ko­­rona maradt, amelyet a múzeum fejlesztésére fordítottak.

Kiéheztetés

Eközben Erdély szívében egyre fe­ketébb fellegek gyűltek. 1918 karácsonyán a románok megszállták Kolozsvárt, és onnantól kezdve ahol csak tudták, igyekeztek ellehetetleníteni az egyetem működését. Elsőként kitiltották a Romániával ellenséges államok katonáit a megszállt területekről.

– Ezzel a fő probléma az volt, hogy a hallgatók több mint harmada előtte katonaként szolgált. Alighogy leszereltek, visszairatkoztak az egyetemre. Sokuknak nem volt civil ruhája, csak amiben leszerelt

– közölte a levéltáros.

A Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem századfordulón elkészült főépületének képe. Fotó: SZTE Szaklevéltár

A következő rendeletben kitiltottak mindenkit a városból, aki nem volt kolozsvári illetőségű. A vidéki egyetemisták közül sokan nem tudtak bejárni az órákra, fűtetlen albérletükben kucorogtak, féltek a kiutasítástól. Ráadásul 1919 januárjában a magyar kormány elzárta a pénzügyi csapokat, mert a fegyverszüneti egyezményekben látták, hogy az a rész el lesz csatolva. A hallgatók elestek az ösztöndíjaktól és segélyektől, az oktatók pedig a fizetésüktől.

A románok taktikája a kiéheztetés volt.

– A postaforgalmat azon­nal betiltották a megszállt és a ma­­gyar területek között. A még né­­hány befutó postavonaton érkezett küldeményeket kidobálták a peronra, leöntötték benzinnel, és felgyújtották. Az volt a hivatalos állásfoglalásuk, hogy azok biztosan uszító propagandairatokat tartalmaznak. Holott a legtöbb család négy év háborús megszorítás után az utolsó filléreit küldte el a Kolozsváron éhező gyerekének – fejtette ki Vajda Tamás. Hozzátette, mindemellett az egyetem több épülete tele volt még lábadozó katonákkal, a kollégiumokat is tábori kórházzá alakították. Az összes erőforrást a „klinikák” fűtésére fordították, így a hideg miatt egymás után kellett bezárni a könyvtárat, tantermeket.

– De működött az egyetem, tartottak órákat, zajlottak a vizsgáztatások, és elkezdődött a tavaszi félév minden idők legnagyobb hallgatói létszámával, 2400 egyetemistával. Ez volt a magyarság utolsó nagy szavazása. Én még ennyi nábobot, grófot, bárót összesen nem láttam együtt, mint akik akkor beiratkoztak az egyetemre. A hallgatók több mint 80 százaléka magyar anyanyelvű volt – hangsúlyozta a levéltár-igazgató.

A románok azonban újabb rendeletet hoztak, amely megpecsételte a félév sorsát. A professzorok helytállását, hűségét és megpróbáltatásait sorozatunk következő részében taglaljuk.

Ezek is érdekelhetik