Történészek tárták fel a szegedi deportáltak sorsát

1944 tavaszán és nyarán csaknem kilencezer zsidót zártak gettókba Szegeden és környékén. Június utolsó napjaiban három gyűjtőtáborból, Szegedről, Szolnokról és Debrecenből több mint 15 ezer zsidót nem Auschwitzba, hanem a Bécs melletti elosztótáborba, Strasshofba irányítottak a magyar és a német hatóságok.

Frojimovics Kinga és Molnár Ju­dit történészek a Szegedről de­­portált kényszermunkások sorsát dolgozták fel az SZTE Politológiai Tanszéke és a bécsi Wiesenthal Intézet közös kutatási projektjének eredményeként a közelmúltban megjelent Szeged–Strasshof–Szeged című kötetben. A kiadványt pénteken mutatták be a nagyközönségnek a Szegedi Zsidó Hitközség székházában.

A Tények és emlékek a Bécs­­ben és környékén „jégre tett” szegedi deportáltakról 1944–1947 alcímet viselő kötet levéltári és múzeumi források, újságcikkek, visszaemlékezések, hitközségi iratok, családi hagyatékok segítségével rekonstruálja a strasshofi deportálás folyamatát, feltárja a magyar zsidó kényszermunka helyszíneit, illetve a felszabadulás és a hazatérés történetét.

Molnár Judit úgy fogalmazott, az elhurcoltak gyakorlatilag egy rabszolgapiacra kerültek. Zömmel nők, gyerekek és idősek voltak, az életerős férfiakat már korábban elvitték munkaszolgálatra.

A deportálás oka az volt, hogy a bécsi polgármester munkaerőhiánnyal küzdött a hadiüzemekben.

A kötet számos személyes történetet is tartalmaz, amelyek közül kiemelte Liebmann Béla szegedi fotográfus és családja esetét. Fe­leségét és lányát is Strasshofba szállították, ám ők nem térhettek haza többé. A felszabadulás előtti utolsó pillanatban a sulzbachi kőbányában lelőtték őket.

Frojimovics Kinga elmondta, a deportáltak többsége Bécs környékén mezőgazdasági munkákat végzett, körülbelül har­­maduk pedig bécsi üzemekben kapott munkát. A fizetésüket nem kapták kézhez, az egy központi, úgynevezett U kontóra került. Ételt, fejadagot csak a dolgozók kaptak, a munkaképtelen gyerekek és idősek nem.

A történészek elmondták, a következő években hasonló felépítésű kiadványokkal kívánnak megemlékezni a Debrecenből és Szolnokról elhurcolt strasshofi deportáltakról is.